Kép: Leonid Afremov
Holnap már tél oson
érzem az illatát,
holnap már nem köszön,
csak legyint egy nagykabát.
Holnap már titokban
bekukkant a másvilág.
Holnapra fagyos ködben
lehullanak a levelek,
ám ma még őszi fényben
találkozom teveled.
Ma még talán hálásan
felragyognak az emlékek,
holnap viszont színt váltanak
az aranyak és a kékek.
Ma még egyet bolondozok –
kacagok és abszintot kérek –,
füledbe régi dalt dúdolok:
"Késő bánat, most már
utánam a vízözön..."
Holnap már távolodó lépteid
kopognak a térkövön.
Hozzászólások
Lekonkretizálva határozott, és markáns lenne ez a darab, holott csak amolyan ingadozó, őszben billegő, levélként hullongó gondolatsorként íródott. Valami olyan érzést közvetít, hogy még minden lehetséges. Azon a határon billeg, ahol még oda-vissza lehet táncolni. Ehhez kellenek a kötőszavak: de, ám, csak.
Valahogy így, kedves Erikám. Ráadásul meg is szoktam már ilyennek (egy éve írtam). Bocsi. :)
Cuppacsi!
Drága LM!
Remek vers, de szerintem el kellene hagynod néhány sallangot : névelőt, kötőszót stb...
Pl.
de ma még őszi fényben --- ma még őszi fényben
találkozom teveled.----------találkozom veled,
Ma még talán hirtelen---------ma még megszépülnek
megszépülnek az emlékek,---talán az emlékek,
ám holnapra már színt váltanak--holnap színt váltanak
az aranyak és a kékek.---------- aranyak és kékek.
Ma még egyet bolondulok –-- Ma még bolondulok
kacagok, s abszintot kérek –-és abszintot kérek,
érted újra dalt dúdolok.---- holnap új dalt írok,
-------------------------------- mit csupán Te értesz.
Igen, a végén tényleg teljesen ütemtelen, de ez nem egészen kötött forma. Benne van a vers ritmusában is a kiszámíthatatlanság, a hirtelen változás érzete.
Köszönöm a véleményedet!
Recuppróka!
Ujjgyakorlatnak elég jól sikerült darab ez Földim! :)
Bár még mindig az a véleményem, mint születésekor anno: mintha néhány taktus kimaradt volna, de lehet, hogy csak az én fülem rossz :))
cuppacsi
Kicsit kacifántos ennek a néhány sornak a története. Most legyen annyi elég, hogy ez nem valamiféle versben felszínre törő gondolat, mely vágtat, mint a szilaj ménes, hanem amolyan műlovaglásféle. Holmi ujjgyakorlat csupán.
Abszint... micsoda fertő lehet. Már hallottam róla. Van olyan, aki nyakló nélkül issza, aztán meg lenyisszantja a fülét. Nos, vannak festmények is, amelyeken látszik hogy eladásra készültek, amolyan (pénzes) rétegízlésnek megfelelőek, vagy pedig túlfűtötten romantikáznak. Ez a vers is inkább csak a közönségnek készült, semmint személyes impresszió okán. :)
Nem kell új kommentet kezdeni egyébként, ha lemarad valami, folyamatosan lehet szerkeszteni a régit.
Köszönöm a véleményed kedves Erzsi!
Pacsi: tokio :)
Lemaradt az imént, pedig fontos, mert a komplex élmény része, hogy a gyönyörű illusztráció tökéletesen illik versed szépségéhez. :)
Nem az a lényeg, hogy melyik évszakot éljük meg Laci..., hanem az, hogy a dúdolást soha ne hagyjuk abba.
Nagyon szép ez az őszt búcsúztató, szomorkás versed.
Ne bánd, a hulló leveleket..., szőnyeggé lesznek!
Szeressed a tél illatát..., tisztaságát, pihentető csendjét, tavaszt ígérő, csírákat óvó takaróját. És vedd el, fogadd el örömeit! A hosszú estéket, az ünnepre készülődés, a lelki nagytakarítás lehetőségét.
Fenti gondolatokat versedből merítettem..., ott találtam mindezt a sorok között.
Köszönöm az élményt!
Szeretettel gratulálok, Erzsi.