Tavaszt füleltem március csalóka csendjében,
már ellazult elmével csüngtem a lenge időn,
már nyíló figyelmem legelt a kikelet rendjén,
már sarjadni véltem megroppant régi erőm.
Most újra télbe nézek – bús, szürke szemekkel,
most csak a hó, a fagy, kábán kongó jajok,
most olyan az égbolt, akár a föld: koszlott –
dermedten-szürkén merednek rám a bajok.
Hol van az éledő virágos vígság?
Hol van a kacaj, száz zsongó öröm?
Hol van a feltörő szerelemhullám?
Emlékpustolásban deres fejem töröm.
Hozzászólások
Mindenesetre lehetne virágosabb a tavasz, az idén még hóvirágot se láttam a kertben.
Persze, fogjuk a kutyára, - biztos Bony letaposta.
Köszönöm a véleményed!
Kívánom, hogy kapjátok vissza azt a sok-sok szeretetet, amit adtatok nekem.
A csokor meg csak természetes. Nekem is megtetszett... :))
Drága L.M! Én is elmerengtem szép versed fölött . Itt is köszönöm a kedves gesztust, a születésnapi csokrot. Nagyon, nagyon, nagyon örülök neki, köszönöm szépen!
Nem kell azért teljesen komolyan venni, pusztán csak amolyan hűhó, - szinte műbalhé. :DD
Köszönöm az értékest!
Recuppróka :))
A vers egyébként nagyon rendben van. Klasszikus, jó ritmus és szerkezet, választékos, szép fogalmazás.
Gratulacupp! :)