SZÉPIRODALOM

Itt a szívemben


Soha többé nem fogok egyedül sétálni,
Ez az a bánat, amely felőrli szívemet.
Ebben az örökké változó pillanatban,
Hinni szeretném,hogy létezik a szerelem,
S nem csak áramló elmúló érzelmek...
Évszakok örökké változnak újra és újra..
Már nem tudok vissza tekinteni és látni,
Mintha valami kényszerítene a felejtés felé...
Arra,hogy elfelejtsem tavaszban az illatod,
Őszi levelek között tiszta, gondtalan arcod,
Tested meztelen vonalát, a túlfűtött nyárban,
S a téli hidegben fénytelen elmúlásod percét.
Soha többé nem fogok egyedül sétálni,
Szívem, amely hinni akar a lét örökében,
Magával hordoz összetörten, végzetéig.