Sivár esőt szitál a rakparton az éj,
fürdik a sötétség, mintha nem is lenne tél.
A Duna kreppelt csíkján – vonagló szirének –
tükörben táncolnak a parti lámpafények.
Pilléreit nyomva fekszik a híd-teher,
ledőlt daruként a folyó fölött hever.
Csak létezik a körút, – vaskos teste piheg,
a karácsonyi díszek mámorában libeg.
Az Andrássy úton – hosszú polipkarok –
platánokon nyúlnak a fényfüzér-sorok.
[...]
Volt-e igaz ünnep, vagy csak szünetelt a bánat?
Január bontja már a karácsonyfákat.
2008- 01- 02
Alkotói biográfia: Czinege László
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét az interneten tokio170 nicknéven. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (212)
- próza (73)
- novella (52)
- líra (31)
- gyerekvers (24)
- irodalom (23)
- élet (20)
- szerelem (20)
- karácsony (20)
Havi archívum
2024
- május (5)
- április (10)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (8)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (28)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Igen Földim... így visszagondolva, kezdetben az éjjeli "utcajárásnak" is van valamiféle különös, varázslatos hangulata. Hosszú idő után persze ez is megváltozik, dekadens irányt vesz.
No, de fő az egészség és a derű. A mámorító decemberek és a kiábrándító januárok pedig csak hadd váltakozzanak, mint a kitömött szereplők a közélet bábszínpadán.
Köszönöm a hozzászólásodat, recuppróka!
Arany Erikám, ami késik, az is megérkezik egyszer (mint a MÁV). :)
Most hogy újraolvastam, nekem is megtetszett ez a régebbi, januári hangulatfoszlányom. Persze, minél többet olvasunk egy verset, annál jobban szívünkhöz nő. (Természetesen akad kivétel, ami ez esetben is csak erősíti a szabályt.) :DD
Köszönöm a figyelmed, cuppacsi!
L. M.
Na jah, régi darab már... amikor még éjjel jártad olykor az utcákat, és a téma ugye az utcán hever, te meg le is hajoltál érte :)... szóval régi ide vagy oda, akkor is tetszett, meg most is, és az aktualitásából sem vesztett persze, sőt...
cuppacsi
Nagyon tetszik a versed, L. M ! Kissé lemaradtam az olvasással, de szerencsére rátaláltam
erre a kis gyöngyszemre!
Puszi: V. L.
Köszönöm a figyelmed Tibor!
Pacsi: tokio :)
Bizony-bizony, mostanában mintha az ünnepek táján is csak önmagunkat ámítanánk, hiszen a Kékestető fölé nyúlik már szégyenletes adóssághegyünk.
Ezzel a gondolattal karöltve jár-kel az ember a világvárosban, teljesen mindegy, hogy épp eső esik, hull a hó, vagy peng a jég.
Köszönöm a hozzászólásodat kedves Erzsi!
Érzékletes képekkel tetted fel a kérdést.
Szomorú-szép versedhez illik a különleges, esti fotó! Minden titokzatosabb, amikor besötétedik. nem segít ezen az érzésen a kivilágított fák nyújtózó látványa sem. Viszont szembe jutott a karácsonyi fényekről egy utazás. Hosszú, kihalt szakaszon haladtunk vaksötétben. Mi lenne, ha leállna a kocsi..., gondoltam, majd örömmel fedeztem fel egy kivilágított házat..., miről odaérve kiderült, reklámpalota..., ügyes trükkel többdimenzióssá téve, elhitetve az utazóval, hogy oda akár be is kopogtathat.
Versed utolsó sorai sűrítik mindazt az érzést, mi sokunkban motoszkált az ünnepi látványt bámulva... Volt-e, lesz-e igazi, felhőtlen ünnepünk mostanában?
Versedhez, és a fotóhoz is szeretettel gratulálok, Lótusz.:)
Igen, némileg "alulexponált" és egy parányit elkésett. :)
Mostanában ritkásan írok, ezért tettem fel ezt a régebbi darabot, mivel ma vettem észre, hogy nincs még itt.
szép, és szomorkás...