Itt volt az első vevő, -
jelölt, mért, hümmögött,
és a délutáni napsütéssel
a kert zugába költözött.
Járkáltunk körbe a házon,
meséltem régi álmokat, -
rajta papucs volt, vászoning,
s fejében izgatott gondolat.
Hangulatban ősz közepén jártam,
sárban tocsogott ingatag erőm,
lehajtott fejjel tűrtem, hogy
felmérjen engem is vevőm.
Elmondtam neki: nem itt születtem -
ez nem is az igazi százholdas pagony -,
de életem meglékelt, hajónyi része -
fájdalmas emlék, süllyedő vagyon.
Búcsúztunk a kapuban állva -
a lázas siet, a lagymatag még marad -,
s mint halk sóhaj a merengő világba,
bágyadt bánatom a kezébe ragadt.
2008. július 12.
Hozzászólások
Pacsi !
István
Köszönöm az értékest Földim!
Recuppróka :)
Jó vers lett ez Földim!
gratulapacsi + cupp :))