Kemény fiú, büszke fiú,
látom elűzni akarsz
mindent 'mi más!
A színest mert barna,
talán az sem érdekel,
mit is akarna.
Pedig még sárga is kell
a kaleidoszkópba,
évezredek teltek,
arany lett azóta.
Fülelj csak!
Rasta gyermekei
napsütötte arccal,
Bob Marley gitárja
mennyig vívott harccal,
az is kell ide.
Sappho combjai, meg
túl fehérek,
(ejnye!)
talán mert habjait
el nem éred
Leszbosz partjainál,
líra tengerének?
Kemény fiú, büszke fiú,
barátságom, nem oszthatom!
Uralkodni nem mehetek,
másságokat, ki nem foszthatom!
Nekem kellenek a színek!
Diktatúrában,
egyenruhában,
csak halódnak, a szívek.
Az öt-karika
csiszolt márvány,
tükrében megláthatod,
milyen szép is a szivárvány.
Én hajózni akarok
Noé új bárkáján!
Vigyél, vigyél, vigyél,
szivárvány-vitorlám!
2009.01.25
Hozzászólások
Az ismert, reklámos szöveg jutott eszembe (bocsi): "Van az a pénz, amitől korpásodik a haj."
A szivárványos kompánia jelentős része főleg a támogatásra hajt. Manapság könnyebb kitörni az ismeretlenségből, ha botrányosan él valaki. Ha pedig ráadásul még meleg is, akkor biztos a címlapra kerül, és akkor csurog a lé, dől a zsé...
Valóban találhatnának egy remek, szivárványos szigetet, ahová elvitorlázhatnának a napsugár arcúakkal együtt egy közös kommunába. Szerintem Noé új bárkájának a Novaja Zemlja desztináció tökéletesen megfelelne.
Igazán látványos, vidám ujjgyakorlat. Gondolom persze, erre azt mondod: csak úgy megírta magát a vers.
Kedves Margit, eszembe se jutott ennek a versikének a megírásakor az a bizonyos kompánia, amire/akikre utalsz. A sorok nem a homoszexualitást taglalják, hanem az emberek látszólagos különbözőségét, ami csak a szem kárázata, hisz' belül mindannyian az alkotó, boldogságot vágyó személyek vagyunk. Bőrszín, gazdagság, szegénység, egészség betegség, mind mind a nagy egésznek, a szivárvány harmóniájának alkotó színeivé tesz.
Nem vagyok oda a szivárványos alakulatért. Olyanok ők is, mint a pártok, vagy a gyülekezetek. Egyénileg még úgy ahogy elviselhetőek, de bandává formálódva kibírhatatlanok, öncélúak és erőszakosak.
Ahogy megjeleníted a külsőségeket és az életérzést az könnyed hangulatú, de egyáltalán nem veszélytelen.
Jól megírt vers, remek szóhasználat. Elismerésem!
Kedves Róbert, az én szivárványom nem a félremagyarázott, önmagába zárt embercsoportot járja körbe. Az az ő magánügyük, saját keresztjük. A feltűnési viszketegségben szenvedő kikiáltók nem lophatják el a valódi színeket, hogy a természet legszebb ékével ijesztgessék az embereket. Itt a természet fényeiről, azoknak gyönyörű lenyomatárol van szó. Az afrika melegétől feketélő teremtményekről, az európai, vagy akár ázsiai rasszokat képviselőkről, és a szellemi felvillanások egyéniségeiről van szó. Az hogy Szappho kétezer éves csodás érzelmi kitörései is megjelennek, azt hiszem jogos idézet.
Igazán átérzően éled bele magad a színes kavalkád felszíni csillogásába. Mint tudjuk azonban az ördög a részletekben rejlik, és a részletek már nem éppen olyan szivárványosak, mint azt bármelyik Pride-on heves tűzzel hirdeti a fanatizált, szélsőséges gyülekezet.
A család az állam alapja. Azonosnemű pároknál viszont nem beszélhetünk erről, mivel náluk a gyereknemzés reductio ad absurdum. Ez a jellemző hiányosság viszont önmagában is gyengíti az állam fundamentumát, így minden preventív, felelős törekvés fellép ellene. Akik persze a carpe diem! szintjén élik meg világuk, azoknak laza és csábító lehet egy ilyen féktelenül liberális, könnyelmű eszméket hordozó, valójában viszont abszolút életellenes idea.
Támogatom Mira véleményét (amellett, hogy a verselés teljesen rendben van): "vicces kedvében lehetett a költő".
Kedves László, manapság fogalmakat erőszakolnak meg, és ha nagy a hang, messze hallik. Egyáltalán nem a nemiség összevisszaságát akarom védeni, hisz az teljességel személyes, amit meghagyok az adott személyeknek. Itt inkább a szabadság szépségét próbálom dicsérni. Lehet, nagyon bután jön ki tőlem most, de gondolva, hogy a hsz.-t kevesen olvassák egy régi agyament gondolatomat megosztom: Az ember a koponyán belül lakik/létezik, a test csak kellék. Úgyhogy fütyüljünk ennek a kelléknek a csicsásságára, ne gyötörjük vele a lelket.
A csicsás kellékek viszont a koponyán belüli zavar, a tévelygés és a feltűnési viszketegség együttes manifesztációi. Írok is erről egyik kis röpkémben: Mindenre születni kell
Másképp látja ezeket a dolgokat az, akinek pl. foglalkozása körében a dühöngő másság és az agresszív kisebbség atrocitásait, verbális és fizikai támadásait szükségszerűen el kell viselnie hosszú-hosszú éveken keresztül. Természetesen hiába indul ő is úgy, mint "egyszerű szabad ember", idővel átalakul, és a kirívó viselkedésformákat, illetve a "napsütötte arccal" végbe vitt erőszakot és fosztogatást tárgyilagosan elítéli.
Anno írtam én is egy békés, segítő kisebbségről, akiket viszont - hasznosságuk ellenére - senki sem vesz szárnya alá, sőt talán még emberszámba sem: A békés kisebbség
Kedves László, olvastam az ajánlott írásaidat, és azt vettem észre, mintha az én versikém továbbgondolásáról szólnának.Az ártatlanul más körülmények közt született napsütötte arcú is egy rácsodálkozó személyiséggel érkezett ebbe a világba, de a szivárványos valakik is csak lesnek mint a …(vettmalac). Aztán az az ártatlan személyiség, aki abból az ausztrál őslakos koponyájából lesi a világot, próbál kombinálni, keresni egy harmóniát a sok sok elétáruló információból.
Tiszta reggel jó percekkel,
csoda várás víg remény,
kristály idő szép mederben,
még ártatlan lét, oly szerény.
Nem is tudom, merjek-e egy másik agyamentemmel idehozakodni, de valahogy arra a meggyőződésre jutotottam ez a sok sok évtized alatt, hogy mindenki komoly tehetséggel születik. A baj csak az, hogy nagyon kevésnek sikerül arra a síkra lépnie, amiben tehetséges. (Példa lehetek én is, aki esetleg az űrhajózás terén lehetek akár óriási tehetség, errefel holnap megyek szőllőt szedni… vagy esetleg jobb pápa lennék, mint az elmúlt évezredben bármelyik.)
Úgy vélem, akkoriban (amikor ez a darab íródott) vicces kedvében volt a költő.
Kihívóan szép attrakció a szivárványszínnel telitett társadalom támogatása, de van azért benne egy rejtett kritérium: a tarkabarkaság azért legyen csak mindig mással szomszédos. Ezt az EU liberális vezetői is méltán így gondolják, akik mérhetetlen jólétükben azt sem tudják már, mivel flancoljanak. Javaslom, éljenek le némi időt pl. a nyóckerben, és induljanak dolgozni reggel ötkor a szomszédok "napsütötte arccal" átmulatott, szivárványos éjszakáját követően.
Természetesen magam sem támadom a tarkabarkák hivalkodó kérkedését. Valahogy úgy kezelem, mint a székely bácsi a viccben: jó’ van, csak ne tegyék kötelezővé!
Megértés és gratula!
Kedves Mira, egyáltalán nem voltam vicces kedvemben, amikor ez a pár sor íródott. Ha jól emlékszem, akkoriban olvastam Josephine Baker emlékezését, ami valahogy úgy hangzott, hogy királyok lakosztályában is járt, sőt a szobájukban is de ami annyira fájdalmas az az, hogy egy kávét nem ihat a kávéházban.
Az indiai népesség is másodrendűként volt kezelve, sőt a mai napig érezhetjük a rasszok szerinti feszültségkeltést, ha egy felfuvalkodott rétegnek az kifizetődő.
Értem én, hogy a Pride ellopta a színek szépségét, sőt egyes tombolók ebből merítenek erőt, hogy szapulják őket, és hogy a súlytalanságuknak tekintélyt adjanak de nekem akkor ez a vonal eszembe se jutott. Sappho fennmaradt gyönyörűsége csupán egy felvilalnó fénycsóva. Én hagyom e vonalat és egyetértek, hogy: jó’ van, csak ne tegyék kötelezővé! Ui. a liberálisokról nem tudok semmit, mert én egyszerű szabad ember vagyok és fütyülök a politikára.