SZÉPIRODALOM

Ereje teljében a kert, az öregemberalabástromgipsz nyugalommalbeljebb tessékel – szokmányos hagyatéka szemében / kontemplatív buzgalomvan kiszáradt asztalán, ’azt vagy háromkis laskasírítő: egyébként süvítőaz unalom a kifáradt szalmalikekprizmáján át az udvaron: cibálombalga hitem/de azértIdekint odateszi magát néhány madárse látta madársaláta az almák halmán átkajmánbarbársággal, falra hordottnapraforgók fészkelődnek / a ház tövébenarra gondoltunk: megsarabolt borsónksem utolsó.Hálaképpen add körbe a vadkörtét, vagygyújts rá – lazsáló padlizsánok csalnakegy kört megint, a tökök döntöttek: úrrálesz a természet, de ettől eltekint, s fröccsenszét a cékla, mint a vér a szőlőt őrzőkarók tövén délbenSzerencsére a lencsére sem lehet panasz,s ahogy reped ez eper fel a nyár derekán:révbe ért a répa is, meg egy szakasz veteránretek fergeteg – drukkol a rukkola, s fölkapottzöldbabok hírneve fakul /legeld fel bánatod: már csak az eláztatottszezámmagok kergetőznek, lucskosrakárhoztatott káposztasors püffed úgy szólvána levegőben – tán csak a gyásznak kapálgat erőtlen./*Kontemplatív_Szemlélődő, elmélkedő//*Sarabol_Kapál