Egymás mellett állunk,
Vidám, jó kedéllyel
Összeér az águnk.
Fény fürdet minket, egy
Öreg, ócska lámpa,
Erőt ad, hitet, ha
Nem látnálak, fájna!
Világol az este,
Éjjel se homálylunk,
Egymás szívét lesve
Összeér az árnyunk.
Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Egymás mellett állunk,
Vidám, jó kedéllyel
Összeér az águnk.
Fény fürdet minket, egy
Öreg, ócska lámpa,
Erőt ad, hitet, ha
Nem látnálak, fájna!
Világol az este,
Éjjel se homálylunk,
Egymás szívét lesve
Összeér az árnyunk.
Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Amatőr irodalmi állampolgárként inkább a szabad vers felé húzott a szívem, igaz hosszú szünet után kettőezertíz környékén fogtam újra tollat a kezembe.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Igazán meghitt, téli képpel ábrázolod az összetartozást, a szerelmi boldogságot. Kívánom, sose legyen homály arrafelé, és legyen jókedv egész évben!
Gratulálok a versedhez.
Köszönöm szépen kedves Mira, bár a képet nem én választottam, de nagyon illik a vers hangulatához, ezért köszönöm annak is aki ebben segített és a vers elé illesztette!