Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Mondjátok meg nekem, mi lesz akkor,
ha elnyel mindenkit ez a vak kor,
ha gépek mutatnak utat,
s az elme vakon kutat, -
mi lesz akkor,
ha ember álmokat nem lát, nem sző,
hová tűnik el az ígért szebb jövő?
Mondjátok meg nekem,
lesz, hogy senkinek nem kell szerelem?
Mi haszna, ha elmerül bennünk a látszat,
s áldozatai leszünk öncsalásnak,
ha szárnyunkat levágják,
s a rendszer megdől, -
"mi lesz akkor a szerelemből?"
Baranyi Ferenc evokáció.
Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Sokáig csak porosodva halmozódtak fiókomba verseim.
Félénk visszahúzódó gyermekkorom rányomta bélyegét írásaimra, szégyelltem hogy felnőtt létemre verseket írok, ezért csak hosszú szünet után kettőezertíz környékén kezdtem újra írni.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."
Reményik Sándor
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Időszerű, sorsdöntő kérdések. Remélem, hogy nem az AI fog minderre a szokásos sablonjával válaszolni! Úgy vélem mindannyiunknak törekedni kell rá, hogy a "rendszer" emberien működjön, és a ne nyerjenek teret az életidegen, zsákutcába vivő próbálkozások.
Summás üzenete van a versednek, gratulálok!