Valami hideg moccan a csöndben,
talán jég a pohár alján – reped,
a világ, mit magamba zártam,
ujjhegyemen felejtetted.
Ajtómon végig simít a reggel,
szinte bocsánatkérőn lép be,
mint aki érzi, még próbálok,
egy eltévedt isten szerepére.
Nem történik se
