Kell, aki válaszol
színtelen napokra,
és szótlanul átkarol,
ha jön az est vacogva…
Kell, aki simogatja szívem,
mikor a nap oly szürke,
s fölemel akkor is,
ha a lélek mélyre süllyedt…
Kell, aki csendem mellé társul,
ha már minden elhagyott,
s mikor az