SZÉPIRODALOM

Újra este lett.
Fáradt a test,
a lélek szelíd
csendbe merül,
s asztalomra szent
gondolat kerül:

Szereteted hirdeti,
áldott a pillanat,
öröm a perc, mialatt
meghitt nyugalom
szórja szét utamon
drága kincseid…

Már érezlek,
hallom a Hangod:
élő mondatok

megcsalom önmagammal
mindennap
életem Urát
én-bálványaim körül
tömjénfüst száll -
ki tudja, hová...

csak a csendben
döbben rá a szív,
hogy ez az út
merre visz -

mintha bálványaim
erősebbek lennének,
pedig csak
megkötözött valami
valahol