SZÉPIRODALOM

Az est oly halkan szétterült,
Napunk távoli hegyek mögé ül;
Nézd, mily szelíden bújik,
S nem fáj, mikor búcsúzik...

Csoda minden pillanat,
Új színeket fest a gondolat;
Kézen fog szépsége a tájnak,
Szótlan békéje lelkünkbe árad...

Csillámot szór az