már hűvösek a nappalok
s fagyosak az éjszakák
az idő kérges keze
lövészárkokat ás
a front két szélén
mélyül már az árok
hideg szél süvít
magasak a sáncok
szítani kéne tán
az elhamvadt tüzet,
de parazsa sincs már
legyintesz – minek?
elfogyott a gyújtós
elázott a gyufa
magányosan vacog
két konok katona
2006. 11. 26.
Hozzászólások
Remélem, a konok szembenálló levonta a konzekvenciát és rendeződött az állóháború. Ahogy a lenti dátumot nézem, azóta persze már sok víz lefolyt a Dunán, akár egy új kapcsolat is szép történelmet írhatott.
Garatulálok a versedhez és a nagy elhatározáshoz!
Az elhamvadt tűz nem hasonlít a töltöttkáposztára, ami felmelegítve egyre finomabb. A toxikus kapcsolatokat időben fel kell ismerni, amikor másik mellett nem tudunk hűek maradni önmagunkhoz, vagy a céljaink elérése lehetetlenné válik. Ilyenkor nem szabad konok módon gondolkodva egymást "hidegre tenni", jobb ha békességben, minél hamarabb elválnak a harcban állók útjai.
Szenvedésed példája lehet annak az állapotnak, amikor a családi-, anyagi függőség miatt akár évekig marják egymást a házastársak.
Nagyszerű, hogy megírtad, ezzel a sorsod is jobbra fordult. Akkori kinyilatkozásod már a gyógyulás jeleként lehetett aposztrofálni. :)
Fogadd baráti ölelésem!
Bizony így van ez, amikor már megkövesednek az ellentétek, a nézetkülönbségek pedig sáncként választják el egymástól a feleket. Ilyenkor már valóban ellenségként él együtt a valamikor szebb napokat látott két konok "katona".
Az eset tanulsága: le kell tenni a fegyvert még azelőtt, hogy háborús helyzet alakulhatna ki, és kreatív módon megoldani a konfliktust. A konok, megátalkodott elvek és a fellángoló viszályok így a "történelmi távlatból" visszatekintve nagyon jól tudjuk hová vezetnek.
Álljon itt ez a versed mementóul az utókornak, az idősebbek tapasztalatát valamennyire még megszívlelő ifjúságnak.
Gratula + ötös pacsi!