már hűvösek a nappalok
s fagyosak az éjszakák
az idő kérges keze
lövészárkokat ás
a front két szélén
mélyül már az árok
hideg szél süvít
magasak a sáncok
szítani kéne tán
az elhamvadt tüzet,
de parazsa sincs már
legyintesz – minek?
elf
Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
(Dr. Csókai Andrásnak)
Ha meginog élet csónakja, elfogy a lélegzet,
Lelkekre árnyak hullnak, felhők tornyosulnak.
Reszkető kéz még remél, bátorság lábakba száll,
Akkor kell, az igaz, hű Barát!
Láttál már: éledő rügyet, boldognak induló élete
(pszichózis)
Míg dúl a harc, és vág a vita –
csak tanakodik a taktika.
Sző a csel, bősz kínt fúrva farag
a felgyülemlett ok és harag.
Talmi tettre, megbántó beszéd,
ma köszönés nincs, holnap ebéd.
A vacsora: rég elmúlt divat –
süsd meg temagad a
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!