SZÉPIRODALOM

Ő még gyerek... 


A hír villámként érte. A vád, mely szerint, rossz szülő, a lelkében lüktetett égő sebként. Az emberek megbámulták az arcát és gyalázattal forgatták szájukon a nevét, a nevüket. Már nem volt ember ebben a felfordulásban, már nem érezte a részvétet. Elnyomták őt. Igen, mások fájdalma és gyásza, haragja mind,mind előtérbe került és csak ő szorult ki ebből.Kezdetben közéjük tartozott, a részvét mindenkit megilletett. A hírek görcsében, fogták egymás kezét és imádkoztak, közösen, mindenkiért. A percek kínosan lassan teltek, az emberek pedig túl gyorsan mozogtak. 

Aztán kinyílt az ajtó és kirohantak, azok akik tudtak menekülni. Őt kereste, kétségbe esetten. A remény minden egyes arcnál feltámadt, hogy idegenét látva elcsituljon. Aztán becsukódott az ajtó. Újabb imák következtek és lövések. Remegő zokogások és vigasz szavak, biztos minden rendben lesz...nem fogjuk elveszíteni... ne gondolj ilyenre!Megkapta ezeket és hit bennük. Minden rendben lesz. 

A mentősök berohantak a kibiztosított épületbe és tolták kifele hordágyakon, a sebesülteket és holtakat. Kereste azok között is, de nem lelt rá, s akkor már érezte, ennek az egész tragédiának még csak most jön a harmadik felvonása. A tudatot, amely ott motoszkált benne, elnyomta a tévképzet, talán ma lógott a suliból és most otthon várja már. De a kellemes érzés nem tartott sokáig, az emberek suttogása és ujjal mutogatása mindent tönkre tett. Megbélyegzett lett és megvetett, csak egy gyilkos anyja volt, semmi több s felelősség terhelte, amely szerint erről csakis az anya tehet, hiszen valamit elronthatott a nevelésében... 

Egy rendőr jött érte, mielőtt a csőcselékké vált bajtársak neki estek volna, de még akkor sem jutott el a tudatáig, fia tette. Csak félt,hogy minden túl kés és imái nem nyertek meghallgatást. Egy szobába vezették, a fehér falat vér borította és lent a földön, a felborult padok között egy letakart test. Olyan forma, mint a fia, de ő ma nem jött iskolába. Beszélnek hozzá, de ezek csak hangok. Ez az ön fia? Ez ... Már nem ember, csak véres tetem. Még csak egy gyerek, miért kellett... hány golyó lehet a testében? Tizenöt, talán húsz vagy több? Nem tette le a fegyvert... Ő még csak gyerek... S mellé térdel, kétségbe esetten, de nem ér hozzá. Hiába gyerek, hiába az ő fia, szereti a bűntől terhes kisfiát, de ösztönösen undorodik a szétmarcangolt testtől, amely több mint 24 emberrel végzett, akik gyerekek voltak. 

Nem értette a miérteket. Azt,hogy miért tette ezt... Szerette s ez a szeretett ennyire volt elég? Az emberek megvetik. S ez mindig így lesz, nem lett több ő sem ezzel, csak kevesebb. Minden megvetésben és szégyenben, anya maradt. S ebben a tényben elfogadta a külvilág támadását és magában kereste az okot. Hol rontottal el? Hiszen a fia...Ő még gyerek..