"Így éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan."
( József Attila: Íme, hát megleltem hazámat)
Még nézheted a végtelennek látszó
haboktól fehér vén Dunát,
mintha tied lenne a kavicsot mosó,
mert dörögtél rá ezer csodát.
Hogy voltál ebben a rengetegben, és
mertél nekünk "bolond" lenni, de önakaratból vagy
mások miatt, Téged korán kellett eltemetni.
A dinnyehéjad lám kihalásszák, itt nem őrzi
tovább verseid, bár ne hallanád most a felszínt,
hogy osztják szét emlékeid.
S ha nem volt nyugtod életedben, Te
izgő-mozgó óriás, a halál sem köt meg
nyugalomban, visz a parttól ki tudja merre
a sok törvényhozó ön-glóriás
Hozzászólások
Köszönöm szépen, én sem politizálok, csak elviselem, vagy egyszerűen nem értem...
Kedves Éva!
Köszönöm az élményt!
(És elnézést, nem szokásom a politizálás - különösen itt - csak annyi: akiknek "útba van" magukat minősítik.)
Úgy hallottam, igen. Közelebb kerül a Dunához.
Ő --- kikezdhetetlen, nem mozdítható.
Hiszem, hogy szobra is tovább nézheti majd, mint úszik el a dinnyehéj.
Talán még közelebbről is.
Drága Éva, Drága Lótuszom, nagyon köszönöm:)))
Köszönöm Laci! Így sokkal jobb:)
Kicsit toltam a kép és a szöveg összhatásán, arányán. Ennyivel én is hozzájárulok kiemelkedő gondolatod csinosításához.
Igazán remek vers, egy újabb (sokadik) remek darab tőled kedves Szaffy.
Gratulálok: tokio :)
Ó, drága Szaffy!
Ha látja fentről - márpedig látja! -, akkor örül a szíve, hogy egy mai költőtársa ilyen csodálatos versben teszi helyére a dolgokat!
Szívből örülök bátorságodnak, és a fricskának, mit az "ön-glóriás"-társaság kapott általad.:)))
Ölellek szeretettel, Lótusz.
Nem győzöm ismételni magam, hogy azt amit József Attiláért tettél, mert sajnos, manapság agyonhallgatják. Úgy látszik, ez az ő sorsa. A vers, amivel emléket állítottál neki, megrendítően szép és megyőző. Köszönöm.