ALKOTÓ

Magányos ladik

13377593069?profile=RESIZE_400x


Élet-halál forog, miként az orsó, 

egymást váltják bölcső-koporsó,

ez az élet, létünk kincse, élünk, 

halunk, aztán semmi sincsen?

 

Ami most van, az már régen is megvolt, 

nincs új nap, új csillag vagy új hold,

hiábavalóság alá vetetet itt minden, 

balga az ember, bölcs az Isten!

 

Az anyag elvész, mint pára reggel, 

elszáll a köd is, ha a Nap felkel,

ilyen a lélek is, ha be van zárva, 

tudjuk jól, menni kell nemsokára.

 

E sötét homályban a szív is megremeg, 

ahogy látja összeérni a múltat és jelent,

mi most van, az időben végleg eltűnik, 

a halál után az élet is megszűnik?

 

Az óra körbejár, és mégsem halad, 

mi mutatja hát nekünk az utat?

Az idő behavazza parányi életünk, 

a halál felé sodor azzal, hogy születünk.

 

Halál, hol a fullánkod, a bűn a mérged, 

amitől az ember odaát felébred,

vagy csak visszaérkezünk oda, ahonnan jöttünk?

Korok, évezredek születtek mögöttünk.

 

S ahogy megszülettek, el is múltak, 

akik porból lettek, porba hullnak, 

de hol van az a sok megszámlálhatatlan ember, 

aki végleg elalszik, mondd, hová tűnik el?

 

Hol a mezsgye, a határ élet és halál között, 

e kerek bolygón hol a lent és hol a fönt?

Hol a lélek, amely most még bennünk lakik, 

mint tengeren hánykolódó, magányos ladik?

 

Ebben a világban az ember is egy világ, 

és átélhet szívében számtalan csodát!

Csodák csodája, nagy titok az ember, 

de a végén összeáll, mint vízcseppből a tenger!

Értékelések száma: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Amatőr irodalmi állampolgárként inkább a szabad vers felé húzott a szívem, igaz hosszú szünet után kettőezertíz környékén fogtam újra tollat a kezembe.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:

"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Hozzászólások

  • SZERKESZTŐ

    Elgondolkodtató sorok, amik valóban mindenkit foglalkoztatnak. Kit többé, kit kevésbé. De ez az a kérdés, amire egzakt válasz még nem született, így hát addig csak talágatunk, és kérdezünk. És a végén - talán - megkapjuk a választ.

  • SZERKESZTŐ

    Manapság tényleg rengetegen vagyunk, az ősidőkben viszont igen gyér volt az emberi populáció. Ritka volt a fajunk, akár a fehér holló. Vannak, akik szerint a lélek nehezen létrehozott energia, amely nem vész el, hanem dimenziót vált. A Lélekletöltés c. novellámban magam is arról morfondírozom, hogyan lehetne az emlékeket, a gondolatokat megtartani, ha már a testnek ennyire gyorsan lejár a szavatossági ideje.
    Sokunkat érdeklő kérdéseket boncolgatsz, reméljük egyszer a válaszok is összeállnak, mint "vízcseppből a tenger".

    Gratula + ötös pacsi!

    • ALKOTÓ

      Valóban az ember Szelleme vagy lelke még nagy titok az élők számára és bizony hallottunk már sokféle elképzeléseket, találgatásokat, olvashatunk irodalmi portálokon, filozófia beszél róla, vagy a biblia is elég pontos leírást ad, ki hogy látja, hogy éli meg, ahány ember annyi féle találgatásokat hallunk vagy olvashatunk. Mindenesetre eléggé érdekes sokunkunkat foglalkoztató  téma.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum