Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
2007.07.16.
Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Érezhető a versed lüktető energiája. Jobban feltöltődtem olvasásakor, mintha fákat ölelgettem volna, vagy jártam volna egyet az Attila-dombon.
Elismeréssel gratulálok!
Engem megvettél, tetszik a lendületes jeleneted. Kedvem támadt pusztát nézni, olyan kifejező képekkel mutatod be a ménest. Hol találom ezt a különleges látványosságot?
Kézcsókom és gratulációm küldöm.
"forró vér hajt ezer szívet" ez a sor dübörög a strófáidból
Pattogós ütemű, sodrós, a szabadságot szimbolizáló vers. Hol dugdostad ezt a nem mai alkotásodat kedves Földim? Ahogy nézem a dátumot, akkoriban még magam is szilaj, fiatal voltam (nem töltöttem be az ötvenet). Lehet, hogy együtt vágtatunk a lovakkal?
Gratula + cuppacsi!
A Szilaj című mese jutott eszembe a versedről 🙂 Tetszik!
Szeretettel: Kata