Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Ma este gyertyát gyújtanék,
ám nincs parázs bennem,
megmártózom emlékedben,
s belefulladok.
Marok szorít,
sebem kifakadt,
kiapadt medence
peremén egyensúlyozom,
hordom az elvesztett anyaság
nem gyógyuló nyomát,
a drága percek terhét,
de rég lehullt már
szobád brokát tapétája.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Köszönöm szépen!
Igazi BarátnŐm vagy!
Emlékezni tudni, áldás és átok. Amíg megvan ez a képességünk, addig létezünk. Fájdalommal vagy örömmel, végül is mindegy. S addig velünk van az is, akire emlékezünk. Akire nem emlékeznek, csak az halt meg igazán.
Fájdalmas és szomorú merülésed az emlékek vizében.
ölelésem Barátném!
Mit nem mondasz az utolsó előtti sorban! Meg ne halljak többé ilyet! :)
Szeretnék már találkozni Veled, hogy beszélgessünk egy jót.
Most tele vagyok programmal, épp, hogy bekukucskáltam, de jól tettem!
Puszillak, Erika
Drága L. M!
Ez egy rég írt versem, de teljesen új ruhában, új címmel, új,- azt hiszem - mélyebb tartalommal.
Köszönöm a vigasztaló-vers-választ. Megörvendeztettél vele.
Emlékhullámok -nagyon tetszik a szó is.
Ez lehetne a címe, ha feltennéd.
Ölellek, V. L.
Mondatokat szárít az enyészet,
szavakat szikkaszt a parttalan csend.
Végül csak néhány zavaros
emlékhullám marad...
Merülj beléjük,
ízleld tajtékjukat -
szürcsöld, amíg tudod!
Visszhang csupán a lét:
segélykiáltásunk rezonanciája
két gondolat között.