Néha elgondolkodom, mi is vagy nekem?
Azon kívül, hogy egy gyönyörű szerelem.
Te vagy a nyíló virág, s benne az illat,
Egy fennkölt gondolat, mit egy álom ringat.
A csónak, mit hullámzó tenger vesz körül,
Te vagy az öröm, mitől a szív felderül.
Mákszem, mitől ásít a gondolat,
Szél, amely elfújja a gondokat.
S vihar vagy néha, hátborzongató,
De ha fázom, te vagy a takaró.
Vagy az elixír, néha meg méreg,
S hogy kortyollak, tőled leszek részeg.
Néha olyan vagy, mint a levegő,
Birka vagyok, te meg a legelő.
Napfény vagy, mi melegíti szívem,
Minden versben te ott vagy a rímben.
Nélküled élni én már nem tudok,
S míg élek, szerelmedért koldulok.
Hozzászólások
A szerelem a legtöbbet ábrázolt érzés valószínűleg a költészetben. Végtelen módon lehet leírni ezt a csodás érzést, kezdve az "Az vagy nekem, mint testnek a kenyér"-től. Azt hinné az ember, hogy már mindent "elírtak" előle, már mindent leírtak előtte és mégis mindig találhatunk új kifejezéseket érzéseink ábrázolására. Neked is sikerült! Szép vers, gratulálok!
Valóban ilyen sokszínű és fordulatos egy reálisan megítélt párkapcsolat. Amikor a ráhatások eredője pozitív és egymást inspirálva, közös úton, azonos irányba haladnak a társak, akkor formálódnak ennyire megértő és ragaszkodó sorok. Maradjon meg köztetek ez a lélekben is gazdag, szoros kötelék!
Érzékletes, szemléletes vers, egy sokatmondó megerősítés lírikus összefoglalója. Elismeréssel gratulálok.