ALKOTÓ

minden ébredésben

kiejtett kezéből az ég
zuhanok a tájjal
---
avar takar földet
zokog a fény
mély ölében
tél vár
lombját vesztett fádon
szél didereg
---
szédül bennem a csend
majd lassan elringat
míg alszom nem fáj az élet
---
de minden ébredésben
csontig égek

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    kösziPacsi!

  • ALAPÍTÓ

    Az álom beszippant, a mosolygósra módosult világ andalít... Tényleg nehéz reggelente újra meg újra felvállalni a valóságot.
    Gratula + pacsi!

  • ALKOTÓ

    köszönöm nektek! pussszz

  • ALKOTÓ

    Andy! Kérlek legalább annak örülj, hogy míg alszol nem fáj. Nekem álmomban is és az borzalmas... Versed megint megint: nem vagyok egyedül. De ennek nem örülök, annak igen hogy ilyen jó versben adod vissza ami benned él, fél, zenél. Viszontpussz + melengető, de nem égető ölelés tél ellen

  • ALKOTÓ

    Lájk.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum