megcsalom önmagammal
mindennap
életem Urát
én-bálványaim körül
tömjénfüst száll -
ki tudja, hová...
csak a csendben
döbben rá a szív,
hogy ez az út
merre visz -
mintha bálványaim
erősebbek lennének,
pedig csak
megkötözött valami
valahol valakit...
s a dal
elfeledett pillanat
csupán
mint elkóborolt bárány
sivatagi pusztán...
nem tudom, hol van a határ
erős kötelekkel
tart a Semmi;
mondd, hol van a Fény
s lelkem
ki szabadítja ki?
Hozzászólások