örökkön semmi kis
szanaszét fájások
botlasztanak nappal
riogatnak éjjel
orvoshoz sem lehet
minden kis szeszéllyel
hogy tegnap a gyomrom
ma meg a bal csuklóm
hogy a kávéfőzőt
szétcsavarni sehogy
így aztán kávét sem
lassan már-már semmit
néha még magam is
áltatom remélem
hogy talán majd holnap
vagy a jövő héten
de tavasszal biztos
kimegyek eljárok
leszedem felrakom
átrendezem végre
de most csak itt ülök
ülök és tűnődök
nézek magam elé
nézek a távolba
látom mind közelebb
Hozzászólások
Oda se neki kedves Ilona! Vannak akik makk egészségesek, tök fittek és egyszerre csak úgy pattannak el, mint a rideg szénacél. A nemesített, lágyabb keverékek viszont igen szívósak. :)
Gratula!
Az orvos azt mondaná erre, hogy legközelebb ne nézz olyan távolba. :)
Sajnos szinte mindent magunknak kell megoldanunk, ha jutni akarunk valamire. Talán már az is segít, hogy megosztottad velünk a mindennapok gyötrő monotóniáját.
Bizony így van ez Ilonka. Sajnos nem leszünk már többé fürge fiatalok.
Mi is várjuk a megrendelt szuper szobabiciklit, hátha beválik a kardio tréning.
Gratulálok a lírai helyzetelemzésedhez!