ALAPÍTÓ

Mit nekünk kőkemény vakcina!

 
10843603679?profile=originalTegnap Földimmel együtt megkaptuk a harmadik Covid oltást. Engem az eddig kapott két löket (vektoros) Szputnyikhoz képest, szinte kiütött a Pfizer mRNS vakcinája. Aludni sem tudtam, fájt minden tagom, tompa volt a fejem. Másnap pedig olyan állapotban kellett a fővárosba autózni, hogy úgy éreztem magam, mintha három napos lagziban vettem volna részt.
Hazafelé be akartunk vásárolni a maglódi Auchanban, ám amikor megérkeztünk, gyanúsnak találtuk, hogy kifejezetten nagy a rend és a tisztaság. Ebből azt következtettük ki, valószínűleg eltévedtünk (és valóban, a Csömöri Auchanba térünk be). Harminc év taxis múlttal ez mondhatni kicsit gáz, de fogjuk csak rá bölcsen a Pfizerre!
Az üzletben aztán végleg elhatalmasodott rajtam a rosszullét, a karácsonyi díszek labirintusában már nem bírtam lépést tartani Földimmel, ezért engedélyt kértem a parkolóba kivánszorogni és az autóba becsücsülni. Itt talán kicsit el is szunnyadhattam, mert amikor körbenéztem, már egész sötét volt, és roppant hosszú időnek tűnt az egyedüllétem. Gondoltam, felhívom kedves Földimet – hisz azért van telefon a világon –, igyekezzen már, mert még ma haza szeretnék érni. Nyúlkáltam is azonnal az ülés alá, ahol a brifkómat tartom, de sehogy sem értem el. A derekam és a hátam annyira sajgott, mintha két fogdmeg összeverte volna tonfával.
Végül kelletlenül, mégis kinyitottam a kocsiajtót és a kellemes meleg vacokból kikecmeregtem a nedves hidegbe. Benyúltam az ülés alá és egy igen bátor mozdulattal kiemeltem az autóstáskát, amiben – hatalmas meglepetésemre – egy deka telefon sem leledzett.
Visszacsüccsentem a még langyos ülőhelyemre és elmerengtem: hol a ’csába lehet az én alig használt, retro telefonom? Kisvártatva villant be, hogy a múlt héten a Mókival közlekedtem és a Kasza Tibiével felérő hatalmas arccal elhelyeztem a műszerfali telefontartóban az ezeréves Nokiát. Ott is hagytam persze. Földim minden évben rendszeresen feltölti a kártyámat, hogy megmaradjon a telefonszám, én viszont sosem tudom felhasználni az összeg negyedét sem, így már létrehoztunk a Telekomnak egy kisebb adományalapot, amiből majd feltétlen támogatniuk kell az ESL-t (Elektromágneses Sugárzásellenes Ligát)! No, röviden ennyit a telefonhasználat szokásaimról. Rám - komolyan mondom - nem érdemes pazarolni a durva költségű Pegazust.
Ahogy visszakuckóztam a Dodóba, csak rágott a bizonytalanság, hogy mi van akkor, ha Földim nem talál ide? Lehet hogy a hátsó kijáraton jött ki, elvesztette a fonalat és reménytelenül bolyong a parkolóban? Néhány perc töprengés után rávettem magam, hogy visszacammogjak a bejáratig és a nagy portálüvegen keresztül lessem a csodát, ahogy Földim a tömegből látomásként előbukkan. Be ugyanis nem mertem menni, mivel a FFP2-es maszkom a kocsiban maradt. Tudom persze, most nem kötelező a maszk, hiába ugyanannyi a beteg, mint tavaly, amikor még büntették a maszk megtagadását. Ezzel együtt, amikor múlt héten jogosítványügyben az orvosnál voltam, még annyi időre sem vehettem le a maszkot, amíg a kivilágított táblát leolvastam, pedig feltűnően párásodott a szemüvegem.
Ahogy mindezt végiggondoltam, hihetetlen módon, mégis valamiféle természetfeletti nyugalommal (bár számomra kimondottan szürrealisztikusan) felbukkant kedves Földim.
Egyetlen sóhajtással elmondtam neki a várakozás közben támadt aggodalmaimat és egyúttal noszogattam is: menjünk má', menjünk má' innen végre hazafelé!
Ez sem sikerült azonban simán, ugyanis mindenféle útvonal ki volt táblázva, csak az M0-ás irányát felejtették el megrajzolni.
Földim beizzította a GPS-t a telefonján, de az is tökre meg volt halva, mint ahogy korábban az internet is berosált a híres Samsungon.
A három körfogalomban kerültünk vagy tizenhetet, aztán egy Kistarcsára vezető útról élesen visszafordultunk. Ekkor jutott eszembe a kőkori GPS-em, amit még taxis koromban használtam. Rávettem Földimet egy kis kutatásra a kesztyűtartóban, és csodák csodájára ott lapult a pompás szerkezet. Félreálltam és belőttem a Nagytarcsa városközpont útvonalat. Ettől kezdve úgy haladtunk, mintha zsinóron húzták volna Dodókát.
Nagytarcsáról már csak lefelé kellett csorognunk és ahogy szokták mondani: lefelé a sz@r is remekül gurul.
Haza is értünk huszonöt perc alatt, és szerencsére még szarvas sem jött keresztbe az isaszegi erdőből.
Útközben Földim azért még egyszer rám kérdezett:
– Nem veszel be te is egy Cataflam tablettát, ami minden bajon segít?
– Ezzel a vírusos kézzel fogjam meg? – kérdeztem vissza. – Inkább majd otthon, miután kezet mosok.
Odahaza persze a macskák etetése volt a legelső, mivel mozdulni nem tudtunk tőlük. Szinte levertek bennünket lábról a nagy sündörgésükben. Egy saját macskánk van egyébként, de ő igen válogatós fajta, így amit nem kívánt meg, azt mindig kiadtuk az ún. „kinti” macskáknak. Ezáltal lett végül öt macska a ház körül. Emellett van még három újabb aspiráns is, akiknek a pályázatát időnként felül kell bírálnom.
Felhordtam az emeletre az Auchanos cuccokat, Földim pedig a frissen beszerzett anyagokat pakolta helyre. Ez most kis beszerzés volt, főleg a spanyoloktól végre beszállított „Téli táj” elnevezésű, loneta anyag lett égetően fontos, mivel azért már közelharcot vívtak a megrendelők.
Végre eljutottam a kézmosásig és bekaptam egy Cataflamot. Hogy biztosra menjek (mivel még nekünk éjszaka le kellett vágni és be kellett csomagolni a másnapi megrendeléseket), ittam rá fél liter Kékúti Theodorát, és gyorsan bebújtam az ágyba.
Alig másfél órát pihentem és úgy ébredtem, mint akit rendesen leforráztak. Csurom víz volt mindenem, de sem a fejem, sem más testrészem nem sajgott. Ismét embernek éreztem magam. Lementem a vágóhelyiségbe (a lépcsőn járás is jóval könnyebben ment), és Földimmel karöltve úgy dolgoztunk éjfélig, mint a gépek.
Pénteken mindenkinek elindult a csomagja az előrendelésben szétkapkodott „Téli táj"-jal egyetemben. Mit nekünk nyugdíjas kor, mint nekünk kőkemény Pfizer vakcina!

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALAPÍTÓ

1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét az interneten tokio170 nicknéven. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Csupa extrém kaland veled az élet. Úgy szövöd az események szálait, akár egy vérbeli textilguru.
    Persze, ahogy szokták mondani: minden jó, ha jó a vége.
    Gratula!

  • ALAPÍTÓ

    Tulajdonképp jól jött, hogy elkeveredtünk a csömöri Auchanba. Sokkal nagyobb a rend és a tisztaság, mint Maglódon, legközelebb is oda megyünk nagybevásárlásra.
    Meg tud kavarodni az ember rendesen, ha kikerül a komfortzónájából. Ehhez idősebb korban úgy tűnik már egy komolyabb oltás is elég.
    Az apróságokat leszámítva mis is igazán örülünk, hogy jól vagyunk. :)

  • MODERÁTOR

    Az M0-áson koncentrálni kell, hogy északról indul délre az ember, vagy fordítva. Néha én is rendesen beledőlök.
    Örülök, hogy jól vagytok. :)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum