Mondd, hol, merre vannak a csodák?
Lesz -e még valaha nyugodt a világ...
vagy letördelt ágú faként kell élnünk
s végül mindennel majd csak megbékélünk?
A legszebb dallamot, ha gitáron játszod
kisimulnak -e homlokodon a ráncok?
Hiszed -e hogy az ének messzire jut el
bár az ajkak némák, a lélek énekel...
Tudod-e, hogy a csend olyan, mint egy csillag
hogy a gondolatnak pillérei vannak...
Érzed -e, hogy gyógyít, a Napnak lágy fénye
szépíti a jelent, egy szerelem emléke...
Fotó : Ruzsa Dániel
Hozzászólások
A nyugodt világtól sajnos jó időre búcsút vehetünk. Szinte minden téren romlanak a kilátásaink. :(
Ahogy azonban versed békés, szelíd képeivel remekül érzékelteted, nincs még itt a világvége. Mindannyian tehetünk azért, hogy a nemes gondolat és a lélek legyőzze a fásultságot és közömbösítse a mindennapi frusztrációt.
Üdvözöllek alkotóink sorában. Gratulálok első publikációdhoz!
Megnyugtató, harmonikus hangulatot áraszt a versed. Többször elolvasva szinte gyógyterápiás hatást fejt ki.
Valóban, nem kell kiegyeznünk a mindennapok frusztrációival, kondícionálni kell magunkat - ahogy írod - a szépérzékkel és a gondolati összetettséggel, valamint az emlékek energiájával.
Példaértékű és tanulságos a bemutatkozó írásod a 4 Dimenzióban. Gratula + ötös pacsi!