Újra Pest,
a szélesvásznú emlék,
felújított film,
s én – későn jött vendég
kapuk, hidak,
fák, tornyok alatt,
képzeletben ismét téged
láttalak;
a vár feletti
furcsa fellegen
felismertem arcod,
itt voltál velem,
galaktika szülte
új alakodat,
de a vad harangzaj
elnyelte suttogó hangodat,
– a némafilmen csupán
egy néző maradt.
Hozzászólások
Nagyon köszönöm, Ágikám!
Bizony vannak versek, ami első olvasatra rejtőzködik, de a betűk azután csak elkezdenek beszélni.
Köszönöm, hogy beültél velem a mozimba.
Ölellek, Erikí
Nem értettem, én sem elsõ olvasásra, drága Erikám... késõ van már...... de másodikra már igen... sajnos, igen...
Talán nem vigasz... hogy bár a "némafilmed" valóban csak egyedül látod, de sokan itt vagyunk Veled, akik - mást nem is tehetünk, de - nézzük, hogy Te mit nézel "nézõként"...
Ölellek:
Àgi
Kedves L. M!
Nézd meg légy szíves Lótuszom hozzászólását és az Ő reagálását.
Nőként :) bizonyára más érzésekkel jöttél volna ki a mozimból,sajnálom, hogy megvásároltad a jegyet!
Köszönettel, V. L.
Édes kicsi Lányom!
Köszönöm SZERETŐ, féltő hozzászólásodat.
Puszillak, Erika
Drága Lótuszom! Pontosan így van!
Ajándék volt nekem, hogy ott a nagy nyüzsgésben is megláttam az Ő kedves arcát, ami új erőt adott.
Köszönöm értő hozzászólásodat.
Ölellek, Erika
Vidám, zenés filmeket vetíts Erika! Az ilyen szomorú-némajátékok nagyon megviselhetnek.
Remélem ez csak egy rövid jelenés volt a várban, aztán kiderült az ég, és elhalt a harangzúgás.
Puszika + gratula a vershez!
Drága Erikám... Vannak arcok, mik belénk vésődnek, megtaláljuk őket a felettünk suhanó felhőkben, hangjukat a szél üzenetében...
Fájt olvasnom Téged...
... Ugyanakkor azt hiszem, ajándék minden ilyen pillanat.
Ölellek szeretettel, gratulálva versedhez, Erzsébet.