SZÉPIRODALOM

A férfi álmosan betotyog a konyhába, kivesz a szekrényből egy csészét, és teát tölt magának. Zavartan néz körül, majd kiordít a nappaliba.
- Vettél?
- Mit? – kérdez vissza kiabálva a felesége.
- Olyan izét.
- Mizét?
- Ami ebbe kell.
- Mibe?
- Gyere már!
Az asszony is besétál a konyhába, majd mikor meglátja a teát, az egyik alsó polcból kivesz egy bontatlan csomag cukrot.
- Ezt? – kérdezi a férjétől.
- Ezt.
A férfi idegesen cukrot szór a csészébe, majd ahogy letenné, felborítja a teát, és az kiömlik a földre.
- Ba… Ku… A fra…
- Csönd legyen már! – ordít rá a nő – Hozd inkább azt az izét!
- Milyen izét?
- Az izét! Na! Azt.
- Mit?
- Na!
- Na!
- Tudod!
- Nem tudom!
Az asszony megelégeli, és még hangosabban ordibál.
- Azt az izét, amivel így csinálsz, hogy felizéljed azt a vackot!
- Ja, hát azt mondjad! – kap észbe a férj, kiszalad a felmosóért, majd feltörli vele a kiömlött teát. Végül nekitámasztja a szekrénynek, és kifelé indul.
- Elmegyek.
- Hova?
- Tudod…
- Nem.
- Na!
- Na!
- Amit tegnap este mondtam.
- Ja… délután.
- Igen, délután.
- Jó. Addig főzök.
- Mit?
- Olyan izét?
- Az mi?
- Tudod, amikor van az a valami, és akkor körben az a sok kis apró micsoda.
- Ja… az nagyon jó! Na szia!
- Szia!
A férfi elindul otthonról, és bemegy a hivatalba. Odasétál az első szabad ablakhoz, és így köszön:
- Egy olyan izét szeretnék!
- Egy micsodát?
- Egy olyan izét, amire rá lehet izélni a… tudja mit…
- Mi baja van? Mit akar?
A férfi körbenéz, majd egy halom papírra mutat rá.
- Azt, na!
- Azt?
- Azt.
- Munkakeresői regisztrációs űrlapot?
- Azt, hát!
- Jól van – sóhajt fel a hivatalnok – Vezetékneve?
- Péter.
- Keresztneve?
- Péter.
- Péter Péter? – néz fel furcsán a hivatalnok.
- Igen.
- No fene… Foglalkozása?
- Író.
- Író?
- Igen, regényíró.
- Na ne etessen! Maga? Író?
- Igen.
- És miről írt utoljára?
A férfi röviden elgondolkodik, majd mesélni kezd.
- Hát izé…