Hajnali homályban monitorba nézek,
képeken simogat naptestű emléked.
Patak hangját hallom, csordogál a Zagyva –
álomdallamokból üledéket hagyva.
Éjszakai láng – bár elparázslott hamu –,
élményt írt elmémbe Somoskőújfalu.
Lüktet a gondolat – bennem él a távol,
ringó messzeségben tested hívón táncol.
Lankás dombok, hegyek alakod formázzák,
eróziós erők félelmem formálják –
lávaként hömpölyög életem talaján –,
s bazaltbörtönbe zár – nélküled – a magány.
Hozzászólások
Nagyon tetszik! :)
Recupprooka :))
cuppacsi :))