Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Köd ül a hegyek vállain,
a fák, mint vén, szelíd halottak,
hallgatnak, s néma lombjaik
az égről válaszokat lopnak.
Lépésem árnyékba süllyed,
minden járda csupa elmúlás,
a tegnap hűlt teste egy falevél,
mi sírna más…
Az ősz bezárta a nyarat,
mint vigasz a régi könyvet,
bennem is csend van, míg a szél
lapoz verset, álmokat, könnyet.
De mélyemben valami
lát még a tél mögötti fényen,
amint a Szíriusz nagy magányában
tavaszt őriz egy csillagévben.
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként, Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok 2007 óta. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm, hogy a 4 Dimenzió Online csapata befogadott.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Az ősz kényszere sokak vállán csupán újabb kellemetlen teher, bágyasztó emlékezés. Versedből viszont kitűnk, aki átküzdi magát a konok szürkeségen, akár galaktikus magasságokba is feljutva, megtalálja a lelkesítő reményt, a tavaszi zsongás örök ígéretét. Finom költőiséggel megformált, az ősz szépségét kiemelő természetleíró soraid és az impulzív zárógondolatokat magam is ajánlom a hűvösre érzékeny, szkeptikus búsongóknak.
Elismeréssel gratulálok!