SZÉPIRODALOM

ALKOTÓ

Olvadás

Karvaly publikálta: február 3, 2010, 22:29
Fázós csókod, beleheli az űrt lelkemben,kongó üres hangjegyek néha felsírnak, kétségek között.A dér szerelme, jéggé vált tüneménye,megreked az útjelzők sziluettje előtt.Bábáskodik a megtörtént felett, olvasztja a hideget.Már a mosolya megvonaglik szája sarkában, mint fáradt imádság,magába huppanik.Az ismerkedés homályában, éltes korunk felkacag,öröme évek deres hajának ráncait csavarja,a rideg szálak pattanó varázsa, lehelt csókra int.Cseppenő vigasz turbékoló galamblelkei,olvadó szerelmük folyamában fakadnak.Daloló gerlicék módjára, tavaszba éledő kebleknek csobogó illata,halk fényözönök csóváit legyinti.Csicsergő csodavetés álmodói,szívbemarkoló ölelésben tárják ki ablakuk.
Megtekintések: 39
★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
Követés

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Péter Erika február 4, 2010 9:24
    Kedves Karvaly! Igazi spleen versként indítasz, azután felragyog a versedben a remény, és így lesz jó!
Ezt a választ törölték.

Utolsó tevékenység

Legnépszerűbb beküldések

Témák címkék szerint

Havi archívum