Melyikőjük tartott inkább a másiktól?
Ki érzékenysége gyanította – már
a kezdetektől – vonzással elfedett
veszélyek túlságos kockázatát?
Az ösztön vagy az elme hárított-e
kapásból, idejekorán végleges
döntést provokálva? Ennyi év múltán
mi készteti újra feszegetni, ami
jó, ha résnyire nyílt — néhány óvatlan
pillanatra? Igaz, most nem tartja vissza
éretlenül sebezhető önérzet,
hogy pengéjét kristálykeményre szilárdult
felületen tesztelje, feltörni mégsem
lett nagyobb esélye. Aligha lehet
több megkésett felismerésnél, ami
megfejthető. Módjával izgatja csupán,
mennyi a maga sara a történet
olvasható textusából. Fontosabb,
hogy bizonyosságot szerezzen, volt-e
realitása más végkifejletnek.
Leginkább mégis az fúrja oldalát:
ki lesz majd bátor elsőként csempészni
indiszkrét kérdést a menetrend szerint
útjára bocsátott palackpostába?
Hozzászólások
Nagyon köszönöm jelzésedet, kedves László!
Szerintem ki kellene engedni a palackból a szellemet, hadd repüljön, mint a könnyű gondolat.
Gratula eme nehéz sorokhoz!
Megtisztelő a véleményed, kedves Zoltán.
Nagyon köszönöm soraidat!
Nagy vers.
Azt hittem, kedves pályatársam, Tibor, hogy többé-kevésbé ismerem már a költészetedet, egyenletesen jó színvonalú... de lám, még mindig (és mindig!) túl tudod szárnyalni magad!
Nagyon örülök, hoigy így érzed, kedves Éva.
Köszönöm soraidat!
Nehéz magunknak bevallani el nem követett hibáinkat, esetleg gyávaságból be nem teljesül vágyainkat. De ezek sajnos, állandóan motoszkálnak, kérdés formában megjelennek, és aki gyáva, netalán bölcs, rábízza egy palackra a kételyeit, s ha még gyávább dugót sem rak az üveg szájába. Remek vers.
Köszönöm szépen, Erika!
Nagyon érzem! Jó vers! :)