SZÉPIRODALOM

Ferike az ifjú titán álmokkal küzd régen,

övé lesz majd minden, mi szép, földön és az égen.

Meghódítja ő a Hannát, a szépséges leányt,

viszkit isznak, ha megnőnek, s nem az undormányos teát.

Harmadik általánosban járnak mind a ketten,

a leánykánál senkise mondhatta soha, soha szebben,

Ferkéé leszek egyszer, ha majd nagy leszek,

Ő Ferrarival jön értem, mit annyira kedvelek.

Egy szép piros csodácskát veszel nekem kedves,

szívem attól érted dobban, nem össze-vissza verdes.

- Ó édesem, amit kívánsz, minden a tiéd lehet,

nagyapámat kérem, ki értem mindent megtehet.

Ó Papám, nekem is van pénzem, névnapomra kaptam,

ám, ha teszel hozzá kicsit, nem leszek már bajban.

Nyugdíjadért jóideje meg sem kell dolgoznod,

vesszenek az álmok, már csak énrám kell gondolnod.

Fiacskám, türelmed oly kicsi, mint amennyi pénzt kapok,

Ferrarira kétszáz évi nyugdíj kell, szívem addig vacog.

Addig nem bírjuk ki étlen, forduljál hát máshoz,

talán édesapád, kinek több jön, havonta a házhoz.

Ó, én édes, kedves apám, ha növök még egy kicsit,

ugye, besegítesz nekem, hogy vegyek egy szép kocsit.

Szerelmemnek ígértem, majd őt hozom a házhoz,

Ferrarira, ha kis pénzt adsz, gyönyörű lesz álmod.

Jaj fiacskám, ha enni is akarunk húsz év is eltellik

míg azok a gyérecske pénzek számlánkat meglelik.

Bátyádat kérjed meg, ő a jelen nagy ismerője,

bankban otthonos, mi a mai világ, édes istennője.

Mondjad, drága testvérkém, hogyan juthatok pénzhez,

hogy a szívem nagyszerelme hozzám jöjjön férjhez!

Ki a tudója, egykor majd vagyonhoz, hogy jutok,

hol rejteznek a csapok, ahonnan a sok pénz buzog?

Drágám, kérdeztem én, a mesterséges intelligenciát,

de le kellene győznöd, a bűnnel szembeni allergiád,

hogy dőljön az a pénz, s az legyen a mércéd,

bár jobb, ha a Hanna nem pénzért vágyja, majd a férjét.