SZÉPIRODALOM

ALKOTÓ

Rapszódia Múzsámnak

NeMo publikálta: november 9, 2009, 9:00
Rapszódia MúzsámnakÍgy hát...nem hiába teltek a hónapok, s az évek!Barátommá érlelt a szeretet-híd Téged.S Te, aki nem hittél valaha ilyesmiben,kimondtad; lelkedben egy „Kedves Barát” lettem.Ó, bárcsak Te is csupán „kedves barát” lennél,de számomra Te vagy a Minden, Te vagy a Fény,s amikor azt hiszem, jobban nem szerethetlek,megint rá kell ébrednem: tévedtem, tévedek...Én is jól tudom, hogy „nem lenne szerencsés” több,mert elválaszt most Bennünket az Ég és a Föld...de mondd, ó mondd, szívemmel akkor mit tehetek?Eltemetni szívemet nem lehet..., nem lehet!Szárnyaiddal repültem, kismadárrá lettem,megpihentem nap, mint nap lélek-melegedben,a Téged körülvevő szeretet – felhőben,mosolyodban simogató lélek-derűben.Nem kérhetlek, szeress, hisz’ szeretsz anélkül is,nem kérhetek semmit: kedves vagy anélkül is,és nagyon is jól érted, hogy miről beszélek,amikor arról szólok, falakat emelek...Csakhogy a falaim rám dőlnek, s nagyon fájnak,és a határaim naponta megkínoznak,egyetlen kincsem reménytelen, csupasz szívem...hogy kiszakítsam, mért kéri tőlem az Isten?Szeretlek: nem létezik arra szó, hogy hogyan...mint éltető napfényt a zsendülő tavaszban,mint víztükrök távolba-ringató kékségét,mint hegyormok fellegekhez húzó ezüstjét...S mint ezer-szín rétnek és erdőnek szépségét,úgy keresem naponta lelked meleg fényét,és mint szomjas vándor éled a forrás mellett,mint éhezőnek egy falat, szavad úgy kellett.Mint gyengéden ölelő kéz, amely simogat,olyan nekem, amikor láthatom arcodat.Szelíd mosolyodba bizton kapaszkodhatom,ha a világ százezer kínja porba tipor.Áldott legyen a nap, mikor megismertelek!Áldott legyen a kéz, amely Téged felnevelt!Áldott legyen a szívedben lakó szeretet!...Isten lábai elé helyezem lelkemet...
Megtekintések: 61
★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
Követés

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    NeMo november 12, 2009 20:13
    :)
    köszönöm, hogy olvastál!
  • ALKOTÓ
    Péter Erika november 12, 2009 20:09
    Legyen áldott, kedves NeMo!
  • ALKOTÓ
    NeMo november 12, 2009 18:07
    Kedves Laci!
    Egészen bizonyos, hogy a magad szemszögéből igazad van, s a kritikád is ül, majd igyekszem a későbbiekben kiszálalni a ragrímeket. Amúgy nem rajongás. A múzsa amúgy ismeri azt a kétségbeesett helyzetet, amelyben a vers született.
    Az avítt és elhasznált lehet igaz is, ebben az esetben jómagam is avítt és elhasznált vagyok. Az értékrendem egészen bizonyosan az.
    Köszönöm észrevételeidet, az elkövetkező vers-generációban igyekszem hasznosítani! :)
    NM
  • ALKOTÓ
    NeMo november 12, 2009 18:02
    Kedves Péter:
    Köszönöm!
  • ALAPÍTÓ
    Czinege László november 11, 2009 14:26
    Erős motívumként vonul végig a rajongás a versen, néhol már az elviselhető/józan határ fölé is emelkedik. Nem lehet-e végül terhes ez a múzsának? Erre is kell gondolnunk, mert valahol a múzsa is ember - ugye?
    Rémisztőek az ilyen gondolatok:
    "...csupasz szívem...
    hogy kiszakítsam, mért kéri tőlem az Isten?"
    Az ilyen egyszerű tényeket is máshogy kell kifejteni szvsz., mert ez a közlésmód már erősen avítt és elhasznált:
    ...Isten lábai elé helyezem lelkemet...
    Ez a versszak tetszene úgy igazán (ez a követendő irány), ám itt is a második rímpár lehetne harmonikusabb (az ilyen feltűnő, direkt ragrím disszonáns).

    Szárnyaiddal repültem, kismadárrá lettem,
    megpihentem nap, mint nap lélek-melegedben,
    a Téged körülvevő szeretet – felhőben,
    mosolyodban simogató lélek-derűben.
Ezt a választ törölték.

Utolsó tevékenység

Legnépszerűbb beküldések

Témák címkék szerint

Havi archívum