Mint ahogy semmi sem jelezne jobban,
Fenn a Hold vérben fürdik, lángra lobban,
Úgy múlik rajtam is a gyenge, kósza fény,
S egy csepp az arcomon ajkaimhoz ér;
Tollamon keresztül születik a szó,
Lelkemből bugyog, szememből áradó,
És lám, sós víz mossa bús arcomat,
Éhező rémekkel vívom harcomat;
Szívemet fojtó, szorító kínhalál
Szárnyaim kezeivel marja, húzza,
Belőlem bomló életet inhalál,
Bőrömet feszíti, karmával nyúzza,
És én őrjöngve szenvedek - visszajár -
Míg boldogságom száz darabra zúzza.
Hozzászólások
Valószínűleg inkább olyan rémeket látsz, amiket más észre sem vesz. A mindennapi életet borússá lehet tenni és meg lehet keseríteni egy pesszimista hozzáállással. Talán ismered a viccet, amikor a nyuszika el akarja kérni a medvétől a fűnyíróját...
Légy acélos férfi, vagy viseld iróniával a megpróbáltatásokat!
A beküldésed megosztó, de az elfogadható, főoldali szintet (három csillag) nálam eléri.
Üdv!
Ez egy régebbi érzelmi kitörés lenyomata. Igen, igyekszek lazább hangvételűeket hozni majd. Lehet hogy erős volt mindjárt ezt szervíroznom.
Köszönöm az építő tanácsokat.
Versed olvasva leginkább az önsajnálat, az egyéni problémák és a panaszok nagy lére eresztett taglalása tűnik fel. Az "éhező rémekkel" kifejezés szerintem is túlzás. Az inhalál rím is disszonáns, csupán a kínhalál erőltetett párja, vagy pedig a Quimby- Most múlik pontosan - lázálom "almabort inhalál" szakaszának módosult (energiavámpír) változata.
Egy ütős szonettben érdemesebb lenne az "őrjöngve szenvedek" hangulat helyett előrevivő, segítő, jó érzetű közösségi témákkal foglalkozni. Egy ennyire sötét, fenyegető és negatív energiákat megosztó mű nem válhat kedveltté az olvasók körében.
Köszönöm.
Na, pont az ,,inhalál''-nál nem voltak ilyen kétségeim. Összességében valóban jobb ha lazább vagy vidámabb témákat érintek majd.
Ahogy a sokat tapasztaltak mondják: "Szeress, ne háborúzz!"
Nagyon lehangoló opust hoztál bemutatkozásul. Remélem nem valamiféle emós figura vagy!
Természetesen megértem, hogy néha nem jön össze egy buli, de hogy valaki éhező rémekkel vívja harcát, azt már igencsak szürreálisnak tartom.
Valami lelkesítő, pátoszos szonetted nincsen? Ez a panelekkel összedrótozott letargiahalmaz nekem nem jön be.
Köszönöm a hozzászólást. Lesznek vidámabbak is. Persze ez a vers régebbi, nem vagyok egy kétlábon járó depresszió. Leírom a borúst és a derűst is a verseimben. Mind részei az életnek.
Mozgalmas, gigászi képekkel, nyomasztó érzésekkel vívódó folyamatot társz az olvasók elé szonettedben. Remélhetőleg ezek az érzések csak pillanatnyiak és hamarosan beköszönt egy pozitív változás. A darabokra hullott boldogságot sikeresen újraépítheti az idő.
Vállveregetéssel és biztatással üdvözöllek körünkben.
Köszönöm. Igyekszem vidámabbakat is hozni.