Ma egy leszek
a madarakkal;
vén sas,
ki erejét
próbálva
átröpül még
két hegyen,
s egyszer sem
néz le a völgybe,
de a részvétlen szél
összeveri szárnyaim,
ingadozik a világ,
szédülök mint
kötéltáncos bohóc
rozsdásodó dróton,
míg Prométheusz-testem
sziklaként a földre hull.
Hozzászólások
Kedves Péter!
Próbálgatom, szidolozom a rozsdákat!
Köszönöm, Erika
Kedves Erzsébetem!
A tőled megszokott elfogultsággal írsz rólam, de be kell vallanom, hogy jól esik.
Nagyon szépen köszönöm, ezer ölelést küldök szeretettel, Erika
Kedves Éva !
Szeretettel üdvözöllek nálam. Borisz Paszternák jutott eszembe a nevedről.
Köszönöm e kedves tanácsot. legközelebb griffmadarat választok, azon kényelmesen elférek,
de az nem teszi próbára az erőnlétemet, márpedig én nem a könnyebb megoldások híve vagyok.
Szeretem a kihívásokat, sőt röpképességem többször próbára tettem már és még repülgetek.
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat,
ölellek, Erika
Drága M. L!
Elértek hozzám lelkesítő szavaid. Nagyon jól esik. Köszönöm szépen!
Ölellek, V. L.
Drága Krisztinom!
Ez csak amolyan állapotfelmérés volt. Köszönöm a lájkot!
Kedves Erika!
A sas-szárnyak hatalmas fezytávolságot ölelnek fel. Szépen, egyenletesen szárnyalj, és nem kezd ki veled a szél. Vagy ülj a hátára, és ha fáradsz, segít neked.
Szerintem a rozsdásból elég lenne egy is. A kötél talán inkább legyen foszló kenderkóc. Mit szólsz hozzá?
A B közép meg itt a stadionban egy emberként felhördülve skandálja: Rika-rika, szállj Erika!
Ne csak két hegyen, hanem hegyen völgyön át...
Gratula + cuppacsi!