Álomba zuhant a város,
szemüket lehunyták az ablakok.
Súlyos függönyök mögött
szunnyadó alakok.
Egyedül én vagyok ébren,
legalábbis így gondolom.
Gyufa sercen, lángra lobban.
Cigarettafüst időz az arcomon.
A bánat, a kőkemény évek
rajtam nyomot hagytak.
Isten, angyalok, kérdem én,
tőlem mit akarnak.
Mire való az élet
s mire való a halál.
Utolsót, ha szívem dobban,
lelkem vajon hazatalál.
Sóhaj hagyja el ajkam,
a cigarettacsikk zokog.
Volt, s semmivé lett,
mint e papírra vetett sorok.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (478)
- vers (289)
- versek (111)
- líra (83)
- novella (78)
- tokio170 (76)
- próza (74)
- olvasnivaló (72)
- szépirodalom (53)
- czinege lászló író (34)
Havi archívum
2025
- május (9)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Úgy vélem, hogy soraid jóval maradandóbbak, mint egy sóhaj, vagy az elnyomott cigarettavég. Valóban, néha zavartalan egyedüllét kell - egyfajta éjszakai nyugalom -, hogy az életünkön alaposan el tudjunk morfondírozni. Ezt a különlegesen fogékony hangulatot érzékletesen szemlélteti a versed. Néhány kérdőjelet viszont hiányolok: "tőlem mit akarnak", "mire való a halál" és "lelkem vajon hazatalál" után.
Üdvözöllek a csapatban és gratulálok bemutatkozó írásodhoz.