(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat
gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat
undort keltő divatos nagy költőket majmolni,
égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)
pedig de szép lenne, istenem
azt mondani: „Írtam egy szonettet”!
vagy mondjuk egy epigrammát,
tényleg jól hangzana, de én mégsem
mert, azt se tudom mi az epigramma
na, jó mondjuk utána nézhetnék,
de keresgélni sem szeretnék
így aztán nem is írhatok mást ma
csak azt, hogy nedvesek a reggelek,
és párás-ködös a hideg levegő
itt a kapu ajtón van egy csengő
bele remegek, ha megnyomják idegenek
nem vagyok ijedős, csak nagyot hallok
füleimben hallókészülék meséli a hangokat
szirénázva, sípolva adja elő a harangokat
idegeim muszájból bírják, ezek „jóféle” zajok
tudom a hang elszáll, és az írás megmarad
egy-két napra, egy hónapra, vagy egy életre
apró írásjelek a képernyőn, fekete fehérre,
tölts bort a pohárba, elillan, nyoma sem marad
változik a világ, új költemények születnek
hiszen már por alatt alszanak a régi verssorok
álmodnak, mint a pohár fenekére száradt borok
divatja múlt régi versek, örökre némák lesznek
de a szívből jövő keresetlen szelid szavak
dalba gyűlnek, hálát adnak
és dicsőséget szerelmet tudó embereknek
tudom soha, soha meg nem avasodnak
Hozzászólások
Olvasások (megtekintések) számát legalul láthatod. Régebben sokkal többen szóltak hozzá az alkotásokhoz, mostanában azonban valahogy ez kiment itt a divatból. :(
Kösz a jó megjegyzést,
Ha időm engedi, utána nézek a szonetnek, kíváncsi lettem, még egyszer köszönöm.
A szívvel-lélekkel készített saját alkotás mindig többet ér, mint a panelből felhúzott, és lapraszerelt adalékokkal cicomázott kaloda. A szonettet azonban mégis ajánlom, mivel mára annyira tágak lettek a formai határai, hogy bárki saját képére alakíthatja, így nem érződik belőle semmiféle sznobság.
Gratulálok az első publikációdhoz a 4 Dimen!