ALKOTÓ

szalmaláng

bokorban búvó bájos gyermekálmokutcára kandikáló kíváncsisága felnőttkor áhítottde ha kitárulellobban a kócos kis varázsa lépcsőfokok csókos villanásamegbotlottunkfolt mégse maradtjátszi könnyen ettük a világotnem tőle híztunkmindig általamajd a fészkelődő indulatba fordultgyanakvások feslett illúziókmind bánattornyot emeltek a házras nem imáinktól zengett benne szóa tudást kényeztettükameddig tudtukkét kezünkkel húztuk-vontuk őtmégsem marad nyom az utókorracsak szalmaszál volt a fogyó múlt időszikra ropja táncát szalmabálánmár égbe csapnak fájó lángjainem kellett hozzá csak egyárva kis száls vele hamvadtak mindaz álmaim
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Hanyag vagyok..? Figyelmetlen...? Lehet...bár inkább a korábbi nehézségeimre foghatom, hogy nem reagáltam..

    kezdetben nehezen kezeltem a lap szerkesztő programjait..

    Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred írásaimat, kedves Tokio.

    Örömömre szolgált, hogy pozitív véleményt kaptam..azóta egy pályázaton egy másik versemmel együtt a díjazottak közé került.

  • ALAPÍTÓ
    Pozitív érzésvilágú, alapjában humorosnak induló, aztán lassan mégis "sírásközelire" forduló nosztalgikus visszaemlékezés.
    Igen, így van ez, ilyen vékony - szalmaszálszerű - mezsgye húzódik a gyermekkori álmok és a felnőtt valóság határán. Tényleg elég egy gondatlan szikra, s együtt égnek el mind egy pillanat alatt.
    Jó ritmusú, egyedi hangulatú vers.
    Gratula + nagy pacsi!
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum