Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
Hozzászólások
Köszönöm Laci! Szívből köszönöm megtisztelő véleményedet!
Igen, jól mondod... Magunkat (is) siratjuk.
Minden veszteség elvesz belőlünk... Mire értünk jön a ladikos, lényünk nagy része már odaát lesz, és akiket elvesztettünk/elengedtünk, puzzle-ként raknak majd össze bennünket, a belőlünk magukkal vitt lélek-, és emlékdarabkákból.
Ritoók Pál? :) Jó a memóriád Laci! Igen, a "mesés békeidők" egyik nagy vasutas egyénisége volt Pali bácsi. De hallhattad nevét úgy is, mint a Magyar Református Presbiteri szövetség elnöke. Testvére Zsigmond - ókorkutató - Bólyai-díjasként öregbítette a valóban ritka Ritoók nevet.
Örülök, hogy emlékezetedben megőrizted Őt Te is. Köszönöm!:)
Amikor valaki elmegy barátaink, szeretteink közül, vagy akinek neve hallatán régi emlékek idéződnek fel, magunkba tekintünk: hogyan is állunk mi Isten színe előtt?
Vannak keményebben fogalmazók, akik azt állítják, az ember minden elmenőben magát, a saját sorsát siratja. Van ebben is valami. Mindenesetre valamennyi körünkből távozó jelet, figyelmeztetést hagy: használd ki értelmesen az életed, mert mindnyájan elhullunk, akár ősszel a legyek.
Nagyon ismerős a Ritoók Pál név, bár nem mindennapos. Lehet, hogy a MÁV-nál találkoztam vele, még a "mesés békeidőkben"?
Nem csak panaszos búcsúversként, hanem őszi számvetésként, értékelésként, szemléletes hangulatleírásként olvasva is értékes verset hoztál.
Gratulálok!