I. Ott pulzál
Párhuzamos síkok, helyszínek.
Történések egy időben:
lényegük szerint fölötted
zajlók, és intimitástól megemeltek.
Cseppek egyediségében az óceán
megtapasztalt, univerzális élménye,
és megfordítva, a Tejút távolából
készült sorozatfelvételek
járdarepedésnyi mikrovilágról —
az agy merevlemezére exponálva.
Összeérő pólusok szikra-
kisüléseitől élesre állított érzékek.
Megérint. Mellbe vág. Betölt.
Szimultán jelenléteidben ott pulzál
egy képtelen ígéret teljesülésének
zavarba ejtő esélye.
II. Nincs mit kezdened
Mit kezdhetnél a dezsavükkel?
Nem ezt, nem így, és még csak
nem is te. Legfeljebb hasonlót,
ha egyáltalán. Másként. Valaki más.
Áttetszővé fakulva is rendre vissza-
csatol saját jelenébe a tiédből.
Ám átjárás csak a múltba, soha
abba az immár idegen jelenbe.
Ha olykor cseppfolyósan mégis
föltolul, értelmezhetőség híján csak
rendszert terhelő üresjárati folyamat.
Élhetsz ugyan visszafelé is, persze,
de mindig csak, mint a mostani
éned. Íme, a szimultán korlátai.
Nincs mit kezdened velük.
III. Így képzelem
Ott majd föltárulsz mindeneknek.
Átlátható lesz összes áramköröd
és közöttük minden létrejött
vagy csak lehetséges kapcsolat.
Egyszerre leszel, aki valaha is voltál
és még itt lehettél volna. Egyetlen
személy tudatává rendeződik össze
– közvetlenül lehívható formában –
minden letöltött információ, és
jelenléted kitölti az összes bejárt
helyszínt. Idő és tér korlátai nélkül
szabadságod csaknem teljessé tágul.
Tenmagad maradsz az egyetlen határ,
mit átlépned nem adatik meg, mert
már csak önnön teljességed lehetsz.
(Igazság ha tétetik, én így képzelem.)
Hozzászólások
Köszönömk szépen soraidat, kedves László! :)
Tényleg jó lenne szimultán életet élni, de az csak a legnagyobbjainknak adatik meg. A többiek csupán részlehetőségeik korlátai között araszolnak, tekeregnek. Parányi életünk (a Tejút távolából nézve) - még a dezsavű érzéseinkkel együtt is - csak a nagy álomra vágyó hivatkozás.
Gratula + kézrázás!
Nagyon köszönöm a bejegyzést, kedves Lótusz!
Úgy legyen! :)
"(Igazság ha tétetik, én így képzelem.)"
... Tétetik, kedves Tibor! Ha nem ma, akkor holnap, de lesz! És így, ahogy elképzelted.
Különlegessé teszi - az egyébként is izgalmas témát - versedet, hogy fizikai fogalmakat, egységeket, jelenségeket szőttél a lírai köntös szálai közé.
Ez a vers nem csak a máé..., hanem a holnapé is.
Szeretettel gratulálok, nagyon tetszik!:)
Örülök, hogy foglalkoztat, Éva.
Köszönöm jelzésedet!
Még nem tudom elmondani mit érzek, gondolok. Annyira mély, súlyos, hogy idő kell, amig le tudom írni, mit érzek, gondolok róla.
Örülök, hogy így érzed, Erika.
Nagyon köszönöm soraidat!
Út a teljesség felé (W. S.) -ez jutott legelőször eszembe, amikor olvastam versedet Tibor, de igaz ez általánosságban mindegyikre - ha megtaláljuk hozzá a megfelelő kódot.