Elcsépelt közhely: minden mulandó,
tavasz, nyár, ősz, tél - mind csak egy sóhaj,
de a szép emlék az mindig örök,
nem tűnik el az olvadó hóval.
2024
Alkotói biográfia: Poroszlay Gabriella
Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (247)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- versek (69)
- novella (66)
- líra (63)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- december (5)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Kedves Gabriella!
A tél nem viszi el a szeretetet... Minden megmarad, ami örök...
Szeretettel: Kata
Igazad lehet, ámbár néha a nagyon régi emlékeim megkoptak már, nincs bennük az a csillogás, vagy minden jelentőségüket el is veszítették már.
De ami a szösszenetet illeti, tetszett.
Kedves Géza!
Örülök, hogy tetszett ez a kis szössz :)
Emlék és emlék közt van különbség. Van olyan, ami az idő múlásával elhalványul, megkopik, elveszíti akkori jelentőségét. Van amelyiket felidézve sokkal csillogóbbnak, jelentősebbnek látunk, ha hajlottabb korunkban felidézzük. Van, amit nehéz felidézni, van ami magától is fel-fel villan. De mind emlék. Azt gondolom, hogy az ember természeténél fogva inkább a szépet őrzi meg jobban emlékezetében, a rossztól ösztönösen, tudat alatt is igyekszik megszabadulni.
Bárcsak már az eltűnő hóra várnánk! Sajnos még csak ezután jön a tél legjava. (Most készülnek az aratásra a fűtőanyag kereskedők.) Talán ki kellene költöznünk Floridába... Ott a sóhajokat is könnyedén elviszi a hurrikán.
Teljesen rendben van a röpkéd, komoly életbölcselet.
Elismerésem és kézcsókom küldöm.
Kedves Milán!
Köszönöm a dícsérő szavakat!
Valóban, mára leesett itt is a hó, beköszöntött a tél, és irigylem a Floridaiakat (már a hurrikánok által nem látigatott területen élőket :) ), ott a hideg tél is max. 10-15 fokot jelent - legfeljebb pár napig, nem hónapokig. El is kezdtem dúdolni a Ladánybene dalt: Kell egy ház, lenn az óceán partján...
Az a mindenit Földim! Addig böngészed a régi verseid, hogy kedvet kaptál egy vadiúj négysorosra! Nem is említetted. Bizony, így kell ezt tenni. Gyakorlat teszi a mestert. (Ideje lenne nekem is próbálkoznom.)
Versed az idő múlásán való hangulatos elmélkedés mellett, aforizmaként is megálja a helyét.
Gratula + ötös pacsi!
Így van ez Földim! Az ember lánya elkezdi böngészni a régi dolgokat, előjönnek az emlékek és egyszercsak kigurul egy ilyen kis szösszenet :)
Köcce az értékest!
Puszi +a pacsi!