A néma csendbe iszonyatos robajjal hasított bele a csattanás. Egész testében megmerevedett, pupillái kitágultak. Percekig mozdulni sem bírt. Fülében dobolást hallott. Kis idő elteltével a csend ismét tapinthatóvá vált, selymes puhasággal vette őt körül. Légzése egyenletes lett, izmai elernyedtek újból.
Mióta azok behatoltak hozzá, nem érezte magát biztonságban. Még ha M vele volt, akkor sem igazán. Ha pedig M elhagyta az objektumot még fokozottabban figyelt minden kis zajra. Nem lehetett eléggé elővigyázatos, mert azok bármikor támadhattak. Napszaktól, holdállástól függetlenül. Meggyőződése volt, hogy képesek voltak a teleportálásra is. Máskülönben nem jelenhettek volna meg olyan hirtelen, minden átmenet és különösebb előjel nélkül. Ahányszor szembe nézett valamelyikkel jeges félelem járta át egész lényét. Bénultan bámult azokra és M-et hívta fojtott sziszegő hangon. M-re mindig számíthatott. Ez nem volt kétséges, hiszen őt erre a feladatra képezték ki. Parancsra, hidegvérrel gyilkolt. Konstrukciójának egy hibája volt, nem telepítették bele a feltétlen hűséget. Több objektumnak is adott egyszerre szolgálatot.
A csend nem tartott örökké. Egyenetlen kattogások, zörejek zavarták meg a rövid nyugalmat. A hangok a kiszolgáló egység felől jöttek. Magához ragadta szolgálati fegyverét és osonva közelített a helyszín felé. A fal takarásából óvatosan kilesett, szorosan markolta - önmaga megnyugtatása végett - a fegyverét, mely béke idején is a mindennapjai részévé vált. A kiszolgáló egység krómacél berendezése mögül egyre erősebben szólt a jól ismert zaj. Még közelebb lopakodott. Reszkető lábakkal leguggolt és fegyverét maga előtt tartva mindenre elszántan szembe nézett azok közül egy egyeddel. Az elsődleges biztonsági rendszer szerencsére kiválóan működött. Mielőtt teleportálhatott volna az objektum különböző pontjaira, a rugós pajzs harcképtelenné tette a betolakodót. A fénylő gömbölyű szeme gúnyosan vizslatta őt. Tudta gyorsan kell cselekednie, mielőtt a pajzs rugói kioldanak és szabad utat engednek a fogolynak. M-et hívta segítségül, de a bérgyilkos nem jelentkezett. Belátta, hogy ezzel a problémával egyedül neki kell szembe szállnia. Ha kell élete árán is meg kell szabadulnia azoktól. De legalábbis ettől az egy példánytól biztosan, amelyik betört a privát szférájába.
Befogta a célpontot és fegyverével sorozatosan lesújtott az áldozatára. Pulzusa felgyorsult, vérnyomása az egekbe szökött. Ez volt az első alkalom, hogy ölt. Fojtott zokogás tört elő a mellkasából. Percekig ült a padlón magába roskadva, majd összeszedte minden erejét az utolsó feladathoz.
Hatástalanította a védőpajzsot és a halott betolakodóval együtt kiráncigálta az objektum területéről. Mire végzett a művelettel, határozott léptekkel közeledett M a szomszédos terület felől. Nem szólt egy szót sem csak pajzsostul felemelte a hullát és villámgyorsan eltűnt vele a horizonton.
Dühödten kiáltott utána:
- Rohadt macska, most kell haza jönnöd? Ráadásul elviszed az egeret a fogóval együtt?!
Hozzászólások