a reggeli harmat tündér leheletét kezemben érzem.
Fényes, mosolygós szivárvány átmos, lelkeket ébreszt,
szunnyadó énünk becses tájaira lépünk.
A képzet halható rezgése képeket szalaszt elénk,
magunkba fordult világunk kincsei támasztják hitünk.
Hullámzó keblem, megöleli a bennem nyugvó csodát,
szétfolyok határtalanul ébredőn,
élesztő fénysugarak meleg egységével,
kitárul a mindenség, millió idegszál érzetét veszem.
A tükrök fényszikrái beszélnek leheletek kicsapongásairól,
Napkitörés vibrációi,
mint tenger hullámain alvó,
lebegésének csapongása.
Hozzászólások
Igazán lebegő, vibráló, földöntúli élmény.