egymással szemben a falon,
sok végtelen szobát látok,
s benne végtelen a plafon.
Beljebb jutva minden kisebb,
oly sokszor láthatom magam,
s az utolsóban eltűnök,
mint ifjúságom és nyaram.
Minden egyre kisebb benne,
beljebb érve a láb a kéz,
és a legutolsóban, már
nincs senki, ki utánam néz.
- Falu Tamás evokáció (Átírt változat)
Hozzászólások
Fura világ a tükrök világa. Nem mindegy milyen - sík vagy görbe, homorú vagy domború, fényes vagy vak - és nem mindegy mennyi, és az sem, hogyan tekintesz bele, mit látsz benne.
Egyszóval kimeríthetetlen témát szolgáltat az irodalom számára is :).
Talán valóban kissé pesszimista a kicsengése, de végülis ez van: minden múlandó.
Versed valóságon alapuló, ám borúlátó megfigyelés, amikor egy optikai jelenség rányomja bélyegét a hangulatra. Sajnálatos, hogy a látvány túl pesszimista, nem tükröz szemernyi boldogságérzet sem. Próbáld a témát pozitív filozófiával megközelíteni! Nem mindegy ugyebár, hogy a pohár félig üres, vagy félig teli...
Elismeréssel gratulálok!
Igen, egyetértek jobb a félig tele pohár és bizony sokszor nem minden az, aminek látszik a tükör mindig csal, soha sem a valóságot mutatja , de hát mi a valóság, ha egyszer minden elmúlik? 🙃 Egyébként a fotó saját kép, a Szabadkígyósi kastélyban készült.