Mikor majdnem halott voltam,
s már liha testemet alig bírtam,
lógtam mint ócska turkálóban
favállfán a pizsamák,
akkor valami ismeretlen
nem látható kuszaság
megszállt engem és
meghódított,
tenyere volt a puhaság.
Mint gyermek, kit csak néha
csókol szájon a jó cukor,
úgy kérdeztem halk szavakkal,
- enyém itt e szó áradat,
vagy csak álom, - s a nagy
pirkadat jön és mindent eltipor.
Megízleltem, megforgattam,
és még ma sem hiszem el,
hogy a félig élettelent néhány
hangzó felemelt,
majd összegyúrva vizet-sarat,
megalkottam önmagamat,
Isten pedig rábólogat,
megigazít és átölel.
(Kép: Maksa János festménye)
Hozzászólások
"rábólogat, megigazít és átölel"
Grt.
Érdekes kérdés, hogy az alkotót ki/mi alkotja meg, és hogy miként ébred rá a maga újdonsült valóságára. Az utolsó két sor már nagyon mély öntudat. És az nagyon is kell az alkotáshoz.
Köszönöm kedves Éva, viszont kívánom:))))
Isten éltessen!
Szeretnék mindig így ébredni, kedves, megértő szavakra. Köszönöm Laci!
Uhhh... ezek a nagy dolgok, és milyen remek formában.
Határozottan jól csináltad ezt a váltást (a verset is), nem véletlenül ölel meg az öreg kaporszakállú. :)
Ettől a résztől teljesen ellágyultam:
"Mint gyermek, kit csak néha
csókol szájon a jó cukor..."
Gratula + nagy pacsi!
Remélem, ez az eredeti versforma, mert kicsit összecsomósodott. :D
Na ez igen!
Ilyet még nem pipáltam:))
Köszönöm Zsuzsa, egyedi a megközelítés, és jóóóóó! Ilyet nem tennék az biztos. Ami a klinikai halált illeti, hát majdnem...de nem most.
Ölellek, szaffy
Drága Lótusz, köszönöm, és olyan jó érzés, hogy mindig megtalálsz, van hozzám egy két jó szavad.
Ölellek, szaffy
... A Teremtés... Önmagad újra és újra összerakása...
Csoda, mit Isten támogat.
Csoda, mire az ember is képes!
Nagyon különleges téma..., mély filozófiai, és érzelmi töltettel.
Nálam durrant nagyot drága Szaffym.
Gratulálok, és ölellek szeretettel, Lótusz.