Az első éjszaka után minden éjjel meglátogattam.
Beléptem az álmaiba, hogy háborgó, feldúlt lelkének megnyugvást adjak.
Egyre inkább azt éreztem, hogy egy mély kötelék fűz hozzá.
Vesztesége hátborzongatóan emlékeztetett saját fájó múltamra.
Egyik éjj
Egy napsütötte homokos tengerparton találtam magam.
Vidám nevetgélést hallottam a közelből.
– Még egy koktélt? – Jake hangja incselkedve hangzott fel.
– Szerintem épp eleget ittam mára – szólalt meg egy ismeretlen, lágy női hang.
– Ugyan Lucia! His
Egy nyári délutánon kedvtelve hódoltam egyik szenvedélyemnek.
A láthatatlanság leplébe burkolózva figyeltem az embereket egy eldugott padon ülve.
Felpillantva, a park, harsogó zöld fái között kanyargó fehér kavicsos úton megpillantottam egy négyéves
Minden hétköznapom ugyanolyan.
Munka, vásárlás, alvás. Munka, megbeszélés, alvás. Munka találkozók, alvás. Aztán a hétvége, majd az egész kezdődik elölről...
Ritkán álmodom, akkor is csak zagyvaságokról, mint például repülő tehenekről, vagy vérengző
Holdarany-harmat a holnap kenyerén,
az éji fényben csillagezüst siet.
Elalszom lassan az Isten tenyerén,
idelenn nem ismernek az égiek.
Búzára guggol a malomkőkerék,
lisztes melle-bőrén porköd szendereg.
A munkagyár édes, szuszogó mesék
igazságos bir
Ősszel az esték hosszúra nőnek,
komor csend folyik az égről,
nékem a szín most idegen,
régen álmodtam világoskékről.
Sorba rendezem halott vágyaim,
már idegenek az apró álmok,
haszontalanul vártak a polcon,
sorjában néhányat kidobálok.
Most
Megtartalak, miként gyümölcsét a fa,
melynek bimbóját óvta
virág-kehely.
Veled! - Melletted leszek,
mint medrével a patak,
Suhanva lépek,
hogy ne zavarjalak.
Hozzád megyek,
ha a Nap az éjszakába tart:
hogy neked fényt vigyek!
Felébredek, s hogy lássam arcoda
Kiömlött az égre a fekete tinta,
csillagbuborékok pattannak szét rajta,
szobámban a sötét számolgatja nyáját,
kandallópárkányról lógatja a lábát.
Takarómba bújva kergetem magányom,
testem lét-súlyával gödröt váj az ágyon,
rebbenő pillámon
