ALKOTÓ

Váltó-láz

A tehervonatok nagyon messze járnakZajuk ködbe vész, a sínek egyre várnak...Buzgón megvetették koszos kavicságyukHátha kövült lelkek lefekszenek rájuk.A vágányok messze futnak, nagyon messze...Kíváncsian lesik, hogy holnapom lesz -eKátrányos talpfáik szomjún nyikorognakOtromba mozdonyok némán toporognak...Olajos váltók vigyorognak fényesen- Aljas ragadozók türelmetlen lesen -Csattogtassátok csak víg acél pofátok,Rozsdaátkaimat kiáltottam rátok!
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Marianna, Vitorla, László, örülök, hogy olvastátok és mondott nektek valamit a versem. Köszönöm az elismerő szavaitokat.
  • ALAPÍTÓ
    Tudom miről beszélsz, hallgattam én is a váltócsattogást jó ideig.
    Rozsdaátok... az olyan kemény, mint az emberre örök vénséget sózni.
    Tetszik a versed.
    Gratula + a pacsi!
  • ALKOTÓ
    Szia janow !
    Így van valahogy, amint írod ! Vannak gondok, amik súlyosabbak a kelleténél, és ezt szeretné az ember messze látni magától, és a sínre tenné őket, amik messze mutatnak a jelenben elfoglalt helytől ! Nehéz megszabadulni , mert mindig összezár valami, valaki, egy különben szabadnak vélt utat, vagy jelen esetben egy váltót, ami becsípi a menekülőt, aki megszabadulni szeretne a bajaitól ! Ezt mondja nekem szép versed ! Jobb időt kívánok !
    Barátsággal: István
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum