SZÉPIRODALOM

ALAPÍTÓ

vég-kép

Czinege László publikálta: október 1, 2009, 21:00, Líra

létünk a véggel összeér
vásznunkra égnek a jelek
jelenlétünk a múltba tér
testünkre feszül a keret

a festék ránca megreped
alighogy megszárad a kép
tompán koppan a borzecset
örökre elernyed a kéz

homályba hajló mákonyat

alkonyba kanyargó csapás
e sorsba rángó kábulat
az elmúlásörvény hatás

zuhanni vágy a volt csodás

színes fényfolyókat festő
merül vele minden tudás
egyedül süllyedni rest ő

csónakja áttört fahéjbézs

már léket kapott a kéktől

még tűnődően visszanéz

amint kicsurran a képből

Megtekintések: 82

sors, szépírások, vers, élet, tokio170, czinege lászló költő

★

Szavazatok: 0

Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Követés

Alkotói biográfia: Czinege László

ALAPÍTÓ

1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

ALAPÍTÓ

Czinege László október 2, 2009 19:25

A lényeg nem változott, csak az utalás-hivatkozás S. Dalira lett kivéve és néhány kifejezés finomult.
Öröm volt ilyen formába "önteni", igazi szerkesztési élmény. Érdekes megtapasztalni, hogy oszlopban ez a vers egész másképp "viselkedik".
Köszönöm a véleményed Földim!
Recuppróka :))
SZERKESZTŐ

Poroszlay Gabriella október 2, 2009 8:06

Több változáson ment ez a versed keresztül. Ez a változat talán már nem annyira szürrealista, mint a legelső, de nem rossz...sőt, határozottan tetszik :))
cuppanyúl :)