volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
kértem dolgozzon nekem
ne legyen reménytelen
végső rostán kibukó
csepűrágást tanuló
sajnos hajthatatlan lett
folyton ellenemre tett
anyja álmát élte csak
bigott céllal nap mint nap
volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
átvéve a csúf szokást
egyre-másra kunyerált
patronálást követelt
csak a pénzről csivitelt
végül ő sértődött meg
ki segítséget sose tett
vádlón bírálta apját
lesajnálva munkáját
volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
dolgoztam míg utazott
tengerparton mulatott
bejárta Európát
elégetett pár millát
megértem a nyugger kort
ennyi jót dobott a sors
nincs már nékem gyermekem
nem vág léket lelkemen
volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Egy jellemző idézet tőle: "Az emlékezet táguló hézagait fantáziával tölti ki az ember. Amikor azonban már a fantázia is elfogy, megroggyant toronyként dől össze a múlt."
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (221)
- próza (73)
- novella (53)
- líra (37)
- versek (24)
- irodalom (24)
- gyerekvers (24)
- szerelem (20)
- karácsony (20)
Havi archívum
2024
- május (7)
- április (10)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (28)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Olvasni is fáj nekem ezt a balladát. Borzasztó elkeserítő és szomorú történet. Te pedig mindent odaadtál a családodnak.
Megnéztem, mit szól hozzá a mesterséges inteligencia:
MI: Az alábbiakban elemzem és értékelem a verset.
Ez a vers egy ballada, amely egy apa érzéseit és gondolatait fejezi ki a lányáról, Katalinról. A vers sorai között az apa csalódottsága és elszigeteltsége érezhető. Engedd meg, hogy részletesebben is kifejtsem:
Összességében ez a vers az elidegenedés, a csalódottság és a hiány érzéseit fejezi ki. A szülő-gyermek kapcsolat mélységét és bonyolultságát mutatja be. Nagyon hatásosan ábrázolja az emberi érzelmeket és a családi kapcsolatokat. Köszönöm, hogy megosztottad velem! 😊
Sajnálom tokio. Ismerve igazságos felfogásodat és példamutató életmódodat nem ezt érdemelted. Sajnos a precíz, jószívű gondoskodást is legyőzik a hamis ígéretek. Talán idővel majd rájön Zsömi, hogy megvezették. Mindenesetre eltávolodásával sokat vesztett. Szomorúan olvastam kifejező soraid.
Búsuló dal formájában is el tudom képzelni balladádat. Követi a hagyományos stílust, ezért nem mondható felkapott, mai darabnak. Belátom persze, az alkotó is visszanyúlhat a múltba, a gyökerekhez, ha nagy veszteség éri.
Fogadd empatikus kézszorításom!
Nem tudom, hogy minek szántad, de nekem ez tragédia.
...Talán mert hasonló cipőben járok?..
Köszönöm, hogy olvastad. Valójában nekem is tragédia, bár most ilyen formában tört ki belőlem.
Köszönöm a hölgyek figyelmét. Sajnos az ingatag emberekre ható, szélsőséges politikai nyomás ugyanúgy aprítja a családi kötelékeket, mint a fülbesúgó, ártó duruzsolás. A jelenlegi, sarkából kifordult világunkban minden irányzat agresszívan befolyásol, és ezzel fanatikus követőket próbál szerezni bármi áron. Még úgy is, hogy pl. egy gyerekkel megtagadtatja az apját, akire reális gondolkodás mellett méltán felnézhetne.
Summás, nyílt összegzés, világos helyzetértékelés. Földim, ez van sajnos, ezzel kell beérnünk. Az unokák is nagyon messze vannak Floridában, őket sem láttuk élőben már öt éve. A kisebbik lányomék sem jönnek túl gyakran hozzánk. Megértem a lehangoltságodat, de ne szomorkodj, amíg engem látsz!
Fel a fejjel, lazíts! Ne feledd: "Nyomás alatt a dolgok tovább rosszabbodnak."
Pacsizlak.
Gondolom, nem akartál ilyen nehéz problémában mélyebbre ásni, hiszen így is elég szomorú a balladád. Vannak helyzetek, amin nem lehet változtatni, mivel a család másik ága (a volt feleség és a néhai rokonság) annyira erősen befolyásoló hatást gyakorol. Csak az időben bízhatsz. "Az idő remek lélekgyógyász, de pocsék kozmetikus."
Jó, hogy megírtad. Kinyitottál egy szelepet, ezáltal csökkenni fog a nyomás.
Együttérzés és gratula.
Az elvált szülők gyermeke általában annak félnek a befolyása alá kerül, akinek a bíróság megadja a gyermekelhelyezési jogot. Egy idő után (főleg, ha az ex azt észleli, hogy régi párja mással jobban érvényesül), beindul az ellenségképet formáló, betartó modor.
A gyerekek alapból mindkét szülőt szeretik és nem követelőznek egyoldalúan. A balladádból kicsengő reakció szerintem nagyrészt a volt házastárs kapzsiságának megnyilvánulásaként, ráhatás jelleggel formálódhatott.
Ne ássuk még el a lányt. Jöhet még borúra derű. Hagyományos (népies) szerkezetű balladád hangulata és stílusa a hajdani, egyenes időket citálja, amikor még nyíltan kimondták a nyilvánvaló igazságot.
Megértő vállveregetésem.